Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

84 Perjogi Döntvénytár. 98. Bizonyítási teher a váltó kiadása iránti perben. (Kúria 1920,máj. 12. Rp. Víí. 1804/1919. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A váltótörvény 39. §-ában foglalt arra a rendelkezésre való tekintettel, hogy a váltóadós csak a nyugtatványozolt váltó kiadása mellett köteles fizetni, az vélelmezendő., hogy a fizetés a váltó kiadása ellenében történt és ezért a váltóbirtokos nem is köteles abban az irányban bizonyítékról gondoskodni, hogy a váltót a fizetés ellenében visszaadta, hanem ellenkezően a váltóadósnak érdeke, hogy megállapíltassék, miszerint ő a fizetést anélkül teljesítette, hogy a váltó neki egyidejűleg visszaadatott volna. Ennélfogva a jelen esetben a bizonyítás nem alperest terheli abban az irányban, hogy szóbanforgó váltókat felperes részére tényleg visszaadta, hanem felperest arra nézve, hogy azokat ő, illetőleg a tar'ozás rendezése körül az ő nevében eljárt férje: S. K. a kérdéses alkalommal vissza nem kapta. Felperes azonban ebben az irányban arra a két drb váltóelfogadmányra nézve, amelynek visszaadására irányuló keresetével az alsóbírógok Őt elutasították, elfogadható bizonyítékot — jelesül S. K. tanú vallomásával — nem szolgáltatott. A másodbíróság ítéletének felperest keresetének ezzel a részével elutasító rendelkezését tehát ezekből az okokból kellett helybenhagyni. r = Ugyanígy 72571910. y., Dárday—Túry IV. A. 39. 99. Oly igénylők, akik az örökhagyóval semmiféle vérségi kapcsolatban nincsenek, s akiknek igénye az örökhagyótól eredő az ő halála esetére szóló valamely intézkedésen sem alapul, az örökhagyó férjének állítólagos különvagyonára és közszerzeményére vonatkozó igényük érvényesítésével a hagyaték átadását nem hátráltathatják, hanem igényük a törvény rendes útjára tartozik. (Kúria 1922 ápr. 25. Pk. I. 725. sz.)