Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

78 Perjogi Döntvénytár. 386. §-a szerint a perbíróság az előleges bizonyítás eredményének méltatásában a Pp. 270. §. szerint ítéli meg annak a körülménynek a befolyását, hogy az ellenfél a bizonyítás felvételéről értesítve nem volt, minthogy továbbá a bíróság a Pp. 318. §-a értelmében a nem a törvény által megszabott alakban kiállított magánokirat bizonyító erejét a 270. §. értelmében szabadon mérlegeli s így a bíróságot kétségtelenül ugyanily jog illeti meg az aggályosnak mutatkozó közokiratokra vonatkozóan is, a fellebbezési bíróság pedig kellően megindokolta, hogy az ezen előleges tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben'foglaltakat miért fogadta el ítélkezése alapjául, alperesnek ez eljárás ellen alaki-szempontból emelt kifogásait a kir. Kúria alaptalanoknak találta. = V. ö. Grill Dtár XII. 1287. sz. 88. A Pp. 37A. §-ának világos rendelkezéséhez képest a kiskorú félnek perében annak törvényes képviselője félként eskü alatt, nem pedig tanuként, hallgatandó ki. (Kúria 1922 ápr. 25. P. V. 5045/1921. sz.) * * = V. ö. Perjogi Dtár I. 41.", 50., II. 136., 524., IV. 184 és Hitelj. Dtár III, 160. sz. 89. A lánckereskedés miatt elutasított felperestől nem igényelhet perköltséget az az alperes, aki maga is láncolatos kereskedést űzött és így törvényes tilalomba ütköző eljárásával a perre okot szolgáltatott. (Kúria 1922 márc. 10. P. IV. 4626/1921. sz.) = Ellenkező: Perjogi Dtár VII. 4. sz.