Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

68 Perjogi Döntvénytár. peres részére leendő megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezi és a felperesek fellebbezési eljárási költségének 614 K-ban, az alperes ugyanazon eljárási költségének pedig 400 K-ban való megállapítása mellett kimondja, hogy e költség viselése iránt a perben hozandó véghatározatban kell intézkedni. Egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. A felperesek felülvizsgálati eljárási költségének összegét a kir. Kúria 1300 K-ban, az alperesiét pedig 1795 K-ban megállapítja azzal, hogy e költségnek melyik fél által leendő viselése iránt a perben hozandó véghatározatban kell intézkedni. Indokok: A Pp. 154. §-<a értelmében a per folyamában a fél által a per vitelére meghatalmazottnak kezéhez kell kézbesíteni. A törvény ezen rendelkezésére tekintettel, a fellebbezési bíróság helyesen mondotta ki azt, hogy az elsőbírósági ítéletnek dr. S. M. ügyvéd kezéhez történt kézbesítése, aki a felperes fél által kiállított ügyvédi meghatalmazásban a per vitelére meghatalmazott ügyvéd gyanánt megnevezve nincsen, hanem, aki csak a felperesi meghatalmazott helyettesének megbízása alapján és csupán a perfelvételi tárgyaláson jelent volt meg a felperes képviseletében, a felperes részére való szabályszerű kézbesítésnek nem tekinthető. Ebből folyóan a Pp. 480. §-ának helyes alkalmazásával járt el a fellebbezési bíróság akkor, amikor a most jelzett szabálytalan kézbesítés figyelmen kívül hagyásával, a felperesi részről az elsőbírósági ítéletnek kihirdetése után, de annak szabályszerű kézbesítése előtt beadott fellebbezést törvényes időben beadottnak elfogadta. Az alperesnek eziránti felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. A felperesként fellépő személynek közelebbi megjelölésére és más személyektől való megkülönböztetésére szolgáló adatok a fellebbezési eljárás folyamában is előterjeszthetők, illetőleg pótolhatók lévén, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azáltal, hogy tudomásul vette a felperes félnek a fellebbezésben foglalt és lényegileg azt tartalmazó előadását, hogy az 1918. évben indított jelen keresetében felperesként megnevezett «K. Simon* nem a még 1912. évben meghalt K. Simon természetes személyneve, hanem hogy az «K. Simon» bejegyzett egyéni cég, hogy tehát a felperes neve ennek megfelelően jelölendő meg és hogy a keresetet ezen cég neve alatt, annak a kereset indítása idején a meg nem támadott tényállás szerint a cégjegyzékbe bevezetett birtokosa, özv. K. Simonné indította; és nincs törvényes akadálya annak sem, hogy az ugyancsak a felperesi fellebbezésben foglalt és az alperes részéről a fellebbezésre adott észrevételekben kétségbe nem vont az a további felperesi bejelentés is tudomásul vétessék, hogy a per folyama alatt Özv. K. Simonné meghalt és