Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

64 Perjogi Döntvénytár. végzésének, helyesen ítéletének érdemi megvizsgálására és új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A magyar kormány a házasfelek közös megegyezése alapján felbontott azokra a házasságokra vonatkozóan, amelyeket az úgynevezett tanácsköztársaság idejében bontottak fel, 5166/1919. M. E. sz. a. törvényes felhatalmazás alapján kibocsátolt rendeletének 1. §-ában akként rendelkezik, hogy abban az esetben, ha a házasfelek azóta (t. i. a házasság felbontása óta) is különváltan élnek, ezen az alapon bármelyik házasfél a rendelet életbeléptetésétől számított hat hónapon belül a kölcsönös hűtlen elhagyás miatt kérheti házasságának bírói felbontását. Ugyanez a rendelet — 3. §-ának negyedik bekezdésében — pedig azt rendeli, hogy a bíróság a felbontás kérdésében ítélettel határozzon. A kir. Kúria ennélfogva az elsőfokon eljárt kir. törvényszék által az alperesnek az idézettrendelet l.§-ára alapítottan előterjesztett kérelme tárgyában «végzés» alakjában hozott elutasító határozatot ((ítélet»-nek, az az ellen 37. sorszám alatt beadott, felfolyamodásnak címzett fellebbviteli beadványt pedig fellebbezésnek minősítette. (Pp. 481. §. 3. pont.) A fentemlített kormányrendelet 3. §. negyedik bekezdésében foglalt abból a további rendelkezésből pedig, hogy a házasságot felbontó ítéletet meghozatala után azonnal ki kell hirdetni és hogy az a kihirdetéssel azonnal jogerőre emelkedik, továbbá abból a körülményből, hogy ez a kormányrendelet a felbontási kérelmet elutasító ítéletnek közléséről és azonnali jogerőre emelkedéséről nem intézkedik, okszerűen következik, hogy az ilyen elutasító ítéletet, az általános eljárási szabályok, jelesül a Pp. 399. §-ának első bekezdése értelmében a kihirdetés után a felekkel az ítélet teljes kiadmányának kézbesítése útján kell közölni és hogy az ilyen elutasító ítélet ellen a Pp. 476. §-a értelmében fellebbezésnek helye van. Minthogy pedig az elsőfokón eljárt kir. törvényszék á fentidézett és végzésnek nevezett ítéletének felek részére teljes kiadmányban való kézbesítését nem teljesítette, nyilvánvaló, hogy ez ellen a határozat ellen használható fellebbezés határideje — aPp. 480. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel — le nem járhatott. Ezért a másodfokon eljárt kir. ítélőtáblának az a rendelkezése, hogy az alperes által 37. sorsz. alatt beadott felfolyamodást, helyesen fellebbezést elkósés okából visszautasította, a fentebb felsorolt eljárási szabályokba ütközik. A kir. Kúria ennélfogva a másodfokon eljárt kir. ítélőtáblának idézett visszautasító végzését megváltoztatta és a rendelkező részben írt eljárásra utasította.