Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

72 Perjogi Oöplvőtyiáh let 7. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából a jóváhagyás kérdésében határozott. A hatásköri bíróságnak ezt a jogi álláspontját s az ebből előállott jogi helyzetet az 1907: LXI. tc. 49. §-ánák utolsó bekezdése értelmében a bíróság figyelembe venni tartozik, mert a hatásköri bíróságnak rendeltetésénél fogva az ő határozata s annak rendelkezés természetével bíró olyan indokolása, amely a hatáskörre vonatkozik, a helyesség szempontjából többé nem vitatható ; már pedig a fenti álláspont ja kétségtelenül a hatáskörrel kapcsolatos, illetve a hatáskör kérdésére terjed ki. Ezzel szemben nincs érintve, s így nem vesztheti jelentőségét a kir. Kúriának P. III. 1852/1920—24. számú ítélete sem, mert, amint a hatásköri bíróság megállapította, a kir. Kúria az ügylet jóváhagyásának kérdését az 5200/1919. M. E. számú rendelet más intézkedése (a 7. §. első bekezdése) szempontjából bírálta el, s így nincsen kizárva, hogy az a kérdés a közigazgatási hatóság részéről figyelembe vett (a 7. §. második bekezdése) szempontból elbíráltassék, már pedig a közigazgatási hatóságnak erre vonatkozó hatáskörét az erre hivatott hatásköri bíróság elismerte. Minthogy pedig a közigazgatási hatóság, jelesül S. vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága 43/1920. galb. sz. és a kir. földmívelésügyi miniszter 56,818/1921. X/B. szám alatt kelt határozatával azt mondotta ki, hogy a szóban forgó jogügylet a közérdek szempontjából hatósági hozzájárulásra szorul, attól azonban a hatósági hozzájárulást megtagadta ; nyilván tévesen rendelkeztek az alsóbíróságok, amidőn hatósági hozzájárulást nem nyert, s így érvénytelen jogügyletre vonatkozó okirat alapján a bekebelezési kérelemnek helyet adtak, miért is mindkét alsóbíróság végzését meg kellett változtatni és folyamodót tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmével el kellett utasítani. Nem szolgálhat e részben akadályul, hogy az elsőbírósági végzés hozatalakor, sőt a kérvény beadásakor a hatásköri bíróságnak fentebb megjelölt határozata- még meghozva nem volt, mert az nem tényt alapít meg, hanem jogot jelent ki, mert továbbá a jog természetével bíró körülmények az eljárás bármely szakában is hivatalból alkalmazandók; s végül, mert az a tény, hogy a kérvény alapjául szolgáló szerződés nincsen jóváhagyva, már az elsőbíróság előtti eljárás előtt is fennforgott. Folyamodónak a felfolyamodásra adott észrevételei a tkv. rdts. 142. §-ának első bekezdése értelmében figyelembe nem vétettek, de a fenti állásponttal szemben úgy is alaptalanok. * * ' - V. ö. Perjog Dtár II. 12., 102., 389., 519 IV. 166. sz.