Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár. let jóváhagyása szükségességének kérdésében eljár­hat és ha utóbbi a bírói ítélettel szemben azt mon­dotta ki, hogy a szóban forgó jogügylet a közérdek szempontjából hatósági hozzájárulásra szorul, attól azonban a hatósági hozzájárulást megtagadta; ez a telekkönyvi hatóságra is, a bírói ítélet alapján megindított perenkívüli eljárásban, kötelező. (Kúria 1921 jún. 27. Pk. V. 2316. sz.) A kir. Kúria: M. Pálné fel folyamodását visszautasítja s ehhez képest az ügyet egyedül S. vármegye h. tiszti főügyészének fel­folyamodása folytán veszi vizsgálat alá s mindkét alsóbíróság végzését megváltoztatja és folyamodói tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmévele lutasítja. Indokok : A m. kir. minisztériumnak 4420/1918. M. E. sz. a. kibocsátott rendeletének 4. §-a értelmében oly telekkönyvi be­jegyzés ellen, amely jogszabályba ütközik, a törvényhatóság tiszti ügyésze vagy az igazságügyminiszter megbízottja, az igazság­ügyminiszter által rendeletlel megállapított esetekben közérdekből jogorvoslattal élhet s az igazságügyminiszler utasítására jogorvos­lattal élni köteles is. Ugyanezen szakasz szerint közérdekből jog­orvoslatnak van helye a telekkönyvi rendtartás 145. §-a eseté­ben két egybehangzó határozat ellen is. Ezért s mivel S. vár­megye tiszti ügyésze az igazságügyminiszternek 26,442/1921. sz. rendeletével közérdekből ebben az ügyben való eljárásra és a másodbírósági végzés elleni felfolyamodás beadására utasíttatott, a másodbíróságnak az elsőfokú végzést helybenhagyó végzését felülvizsgálni kellett. Ellenben M. Pálné felfolyamodását vissza kellett utasítani, mert az idézett rendelet értelmében közérdekből csak a tiszti ügyész élhet felfolyamodással, vele szemben tehát a telekkönyvi rendtartás 145. §-a nyer alkalmazási; e szakasz éneimében pedig ő, tekintellel az alsóbírósági végzések egybe­hangzóságára a másodbíróság végzését nem jogosított felfolya­modással megtámadni. Az ügy érdemében a kir. Kúria abból indul ki, hogy a jelen ügyben a kir. Kúriának P. III. 1852/1920—24. számú ítéletével szemben a hatásköri bíróság Hb. 27/1920—12. számú határoza­tában azt a jogi álláspontot foglalta el, amely szerint a bekebe­lezési kérvény alapjául szolgáló okiratba foglalt jogügyletet ille­tően .a közigazgatási hatóság a hozzájárulás szükségességének kérdésében, eljárhat, s hogy a közigazgatási hatóság jogszerű hatáskörében járt el, amidőn az 5200 1919. M. E. számú rendé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom