Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

/'erjogi Döntvénytár, 89 nek fogalmából az is nyilvánvaló, hogy az ilyen meghatalmazott újabb megbízás nélkül nem bír jogkörrel arra, hogy a megbízása korén belül érvényesen kötött szerződésen a megbízót terhelő bármilyen változtatást létesíthessen: ennélfogva egyedül a KT. ló. §-a értelmében nyert meghatalmazás alapján a vételi ügylet folytatásával nem járó és abból szükségszerűen nem is következő olyan megállapodásra a meghatalmazott jogköre ki nem terjed, hoiiy megbízójának terhére az általánosan illetékes bíróságtól eltérő különleges bírói illetékességei kikössön, s mint ezt ;t í. sz. megállapodás tartalmazza. Ebből a felfogásból kiindulva, a kir. ítélőtábla azt vizsgálta, hogy a felperes a különös illetékességre vonatkozóan adott-e K. Emilnek akár kifejezetten, akár hallgatagon a 4. sz. megállapodásra megbízást? mert ilyen külön megbízás hiányában egymagában a vételi szerződés megkötésérc nyert meghatalmazás a fent kifejlett jogi álláspontból kifolyólag K. Emilt annak létesítésére a felperest kötelező hatállyal fel nem jogosította. Azt, hogy a felperes a 4. sz. megállapodással l\. Emilt kifejezetten megbízta volna, maga a másodrendű alperes sem állította, ennélfogva esak a konkrét lényekre alapított hallgatólagos megbízással kellelt foglalkozni. Ide vonatkozólag az elsőbíróság részéről megállapított az a lényállás, hogy a vétel tárgyát képező borok átvételének és a vételár kifizetésének Nyíregyházán kellelt történni, ahol K. E. lakott és ahol a felperesnek más megbízottja nem volt — továbbá, hogy a felperes a í) alatti levéllel K. Emilt a borok tovább eladásával megbízta — végre, hogy Nyíregyházával a román megszállás miatt érintkezni nem lehetett, sem önmagában, sem összefüggésében nem magyarázható olykép, hogy a felperes a vételi ügylet fellételeitől eltérő és reánézve hátrányos jogcselekvényt kívánt végezni, már pedig az említett hallgatólagos megbízási szándék csupán ilyen értelmezés mellett volna következtethető. Hasonló magyarázat alá esik az elsőbíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a felperes a 4. sz. megállapodás létesítésétől K. Emilt el nem tiltotta, valamint az is, hogy a C) alatti értesítvényben erről a eltiltásról említést nem tesz. Ezek a tények a felperesnek akár azt a szándékát, hogy öccsét a 4. sz. megállapodásra megbízza, akár pedig azt a célzatát, hogy, a 4. sz. megállapodást utólag jóváhagyni kívánta volna — annál kevésbé bizonyíthatják, mert egyfelőí az eltiltás elmaradásából a megbízásra okszerű következtetés nem vonható — másfelől a C) alatti érlesílvényben a felperes megbízásának a hiánya kifejezetten bennfoglaltatik, sőt az is, hogy a 4. sz. megállapodási minden tekinti ben érvénytelennek tekinti.