Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár. 87 felperes tulajdonát képező és az alperes majorjába szökött üszőt önhatalmúlag visszatartja és azt sem a felperes felhívására, sem a főszolgabíró határozatára a felperesnek kiadni nem hajlandó. Ebben a formában a kereset tehát kétségkívül bírói elbírálás alá tartoznék. Minthogy azonban alperes a szóbanforgó üszőre, illetve tehénre s annak borjára vonatkozó tulajdonjogát nem vitatta és a felperes a per folyamán nem a keresetileg érvényesített jogrímen, hanem azért köveleli a jószág kiadását, mert azt mint bilangságba került jószágot tartja vissza az alperes, ebben a formában, a felperesi igény érvényesítése már nem tartozik bírói ólra. Így tehát nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság, amikor az 1894 : XII. tc. 104. §-a szerint közigazgatási eljárásnak fenntartott ügyben a Pp. 180. §-ának 1. pontjában körülírt pergálló körülmény fennforgását megállapítván, a pert megszüntette, n^erl a közigazgatási halóság az 1894: XII. tc. 104. §-ának második nekezdése szerint a zálogbavett marhának a tulajdonos részére való kiadása iránt is intézkedik. Ha pedig a jelentkező tulajdonjogát nem látja beigazoltnak, a 105. §. utolsó bekezdése szerint jár el. 86. /. Egyedül a KT. hS. §-a értelmében nyert meghatalmazás alapján a vételi ügylet folytatásával nem járó és abból szükségszerűen nem is következő olyan megállapodásra a meghatalmazott jogköre ki nem terjed, hogy megbízójának terhére az általánosan illetékes bíróságtól eltérő különleges bírói illetékességet kikössön. — //. Kereskedelmi ügylet által a felperes irányában közös kötelezettségben álló alperesek a KT. LJ68. §-a értelmében egyetemleges adósoknak lévén tekintendők, egyikük sem mondható mellékkötelezettnek, hanem «mindketten főkötelezettek, akikre a Pp. 77. §. 2. bek. első mondatában szabályozott pertársasági illetékesség alkalmazást nyer. — III. Marasztalás a sikertelen pergátló kifogás költségeiben. (Budapesti kir. tábla 1951 jún. 25. 7. P. 4618. sz.)