Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. tartama alatt az ügyvédségről lemondani nem kötelesek; de ezen idő alatt magánügyvédi gyakorlatot nem folytathatnak. (Kúria ügyvédi tanácsa 1918 dec, 14. Üft. 40. sz.) 52. A mezőgazdaságilag mivelt ingatlanok haszonbérletének meghosszabbítására vonatkozó rendelet a haszonbérleti szerződés megszüntetése iránti polgári perutat nem zárja ki. (Kúria 1949 jan. 22. I'. V. o047. sz.) A Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával alperesi a Pp. 180. második bekezdésének 1. pontjára alapított pergátló kifogásával elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság ált;il az elsőbírósáii ítéletéből átvett és elfogadott s meg nem támadott lényállás szerint, amely a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, felperes keresetét haszonbérleli szerződés megszüntetése és a haszonbérlemény tárgyának átadása iránt, azon az alapon indította, hogy alperes egyévi időtartamra megkötött haszonbérlete 1017 dec. 31-én lejárt, minélfogva alperes a bérleményt felperes birtokába álbocsátani tartozik. Az 1404 1017. M. E. sz. miniszteri rendelet -J. £-a szerint a haszonbérbeadónak engedett az a jog, hogy az ezen rendelet i. §-ában meghatározott előfeltételek fennforgása esetén a haszonbérleti szerződés meghosszabbítása mellőzésének kimondását az ezen rendeletben körülírt perenkívüli, külön eljárás útján kérheti, nem szolgálhat akadályul az ellen, hogy amennyiben a haszonbérbeadó azt vitatja, hogy a haszonbérleti idő lejárt s a szerződés meghosszabbítása fenn nem forog, a haszonbérleti szerződés megszűntnek kimondását és a haszonbérlemény visszabocsátását peres úton szorgalmazhassa: az a kérdés pedig, hogy a lélek közölt az 1916. és 1017. é\ekre létrejött megállapodásokkal az 1910—1915. évi (hat évre terjedő) haszonbérleti szerződés hosszabbíltalott-e meg. avagy új önálló haszonbérleti szerződés létesült? a Pp. 180. ^-ának második bekezdése 1. pontjára alapítóit pergálló kifogás keretében döntés tárgyává — mint a per érdemére tartozó — nem tehető. Ezek szerint a felperes által perbevitt jog érvényesítése az