Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)
Perjogi Döntvénytár. Ez a panasz azért alaptalan, mert az indokolására felhívott, íentismerletett 2999/1911. P. sz. kúriai végzés magában véve egyáltalán nem zárja ki azt, hogy az ingatlansági tömegre vonatkozóan 1908 szept. 22-én megtartott sorrendi tárgyalás és az ezt a sorrendet jogerősen szabályozó kúriai végzés meghozatala közti időben alperesek hatályosan beleegyeztek abba, miszerint felperes említett követelése tekintetében az ingósági tömegből is szerezhessen kielégítést, még pedig annál kevésbé, mert a fentelő-idotiak szerint az idézett kúriai végzés az ingósági tömeg korábbi feloszlásának esetére különben sem érintette felperesnek azt a jogát, hogy ebből a tömegből is szerezhessen kielégítést, és mert az alperesi beleegyezésnek akár szavakkal, akár tényekkel eszközölt nyilvánítása után felfolyamodással, vagy egyébként egyoldalúan történt ellentétes alperesi akaratkijelentés a beleegyezést hatálytalanná különben sem teheti. De nem állhat meg e panasz azon az alapon sem, hogy a fellebbezési bíróság az e részben felhívott és felhozott tényekből helytelenül következtetett a panasz tárgyává tett joglemondásra. A Kúria eltekint itten attól, hogy sem a megtámadott ítéletben, sem a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvekben és mellékleteikben nincsen adat arra nézve és azt V. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében sem állítja, hogy ö, aki felülvizsgálati előadása szerint a részvényeknek az 1908. V. IX. 924. 9. sz. a felvett és a vonatkozó végrehajtási iratokkal együtt e perhez csatolt jegyzőkönyv szerint történt árverésén jelen nem volt és ezt az árverési jegyzőkönyvet alá nem írta, az idézett végrehajtási iratok szerint neki kézbesített végzések tartalmából vagy egyébként sem szerzett tudomást a részvényeknek a felperes által készpénzlizetés nélkül történt megvételéről és így — figyelemmel a Vht, 108. $-ára — a részvényeknek 6000 K vételárának a felperesi követelésbe beszámításáról is, vagy hogy ő az ingósági végrehajtási eljárás során e vételár megfizetése iránt a felperes ellen joulépést tett. De már egymagában abból, hogy az 19()8. márc. 30-án az ingósági tömeg egy részére megtartott sorrendi tárgyaláson a szabályszerűen megidézett V. r. alperes nem tiltakozott az ellen, mikép az ingósági tömegből további 2177 K 12 f is a szóbanforgó felperesi követelés résztörlesztésére fordíttassák és az ez értelemben hozott 1908. V. IX. 924/28. sz. sorrendi végzés ellen a kihirdetéskor felfolyamodást be nem jelentvén, ezzel azt a végzést a Vht. 119. §-a értelmében jogerőre emelkedni engedte , nem nyílván helytelenül vonta le a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy az alperes beleegyezett abba. mikép az in-