Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

9-2 Perjogi Döntvénytár. 78. Az 1868:I. tc. 19—25. és az ezt módosító és kiegészítő 1881: LXI. tc. 12. és 13. §-ai csak a vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvébe átviendő területek kisajátításának esetében nyernek alkalmazást és arra az esetre nézve, amikor bár az államvasutak részére kisajátított, de nem az összesített telekkönyvbe való ingatlanokról (1881 :LXI. tc. 3. §.) van szó, az 1881: XLI. tc. külön szabályozást nem tartalmaz. Ily esetben tehát a letétbe helyezett kártalanítási összeg felosztására azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, melyek az ingatlanok kényszerárverési vételárának felosztására vonatkozóan a végr. törvényben meg vannak állapítva. (Kúria 1917. Pk. V. 3275. sz.) = V. ö. Perj. Dtár L 384., III. 165. és 229. sz. 79. A perenkivüli örökösödési eljárásban a felfolyamodási határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. (Kúria 1918 dec. 3. Pk. I. 5641. sz.) A magyar Kúria: Az igazolási kérelmet hivatalból visszautasítja. indokok: Az 1881:LIX. tc. 61. és 62. §-ainak egybevetett rendelkezése szerint a korábbi peres eljárásban igazolásnak nem volt helye a felfolyamodás határidejének elmulasztása miatt. Az örökösödési eljárást szabályozó 1894 : XVI. tc.-nek a jogorvoslatokról szóló XIV. fejezete pedig az igazolásról nem tesz említést, s e törvény más fejezetéből sem tűnik ki, hogy az örökösödési eljárásban igazolásnak volna helye valamely határnapnak, vagy határidőnek vétlen elmulasztása okából. Ezek szerint nem kétséges, hogy a polgári perrendtartás