Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

5 Perjogi Döntvénytár. mezei állami elmegyógyintézetnél viselt díjnoki állásával illetményként járó lakás, tűtés és világításnak egyenértékét a másodrendű alperestől azon az alapon követeli, hogy másodrendű alperes mint az elmegyógyintézet igazgatója ezeknek az illetményeknek az élvezetét, dacára annak, hogy azok őt az intézeti szabályok szerint megillették, csak Ígérgette, de meg nem adta, sem azok megtagadását írásban ki nem mondta s ezáltal megfosztván őt attól, hogy másodrendű "alperes ténykedése ellen kellő jogorvoslattal élhessen, másodrendű alperesnek eme jogellenes eljárása folytán ő a kereseti összeggel károsodott; a kir. kincstárral szemben pedig ezt a kárösszeget azért követeli, mert másodrendű alperesnek mint állami alkalmazottnak fenti károsító cselek vényéért elsősorban a magyar állam felelős. A kereseti követelés az elsőrendű alperes államkincstárral szemben, ilyképen felállítva is, díjnoki illetményigény érvényesítésére céloz. Mivel ugyanis felperes állítólagos károsodásának a ténye a kereseti előadás szerint is követelhetőnek vélt illetményeinek az elvonásával merült fel: a kereseti követelés jogalapja elsőrendű alperessel szemben lényegileg az, hogy felperest az elsőrendű alperessel szemben megilletik a díjnoki szolgálata alapján követelt járandóságok, vagyis felperes ezzel a követelésével elsőrendű alperes irányában, habár azt kártérítési követelésnek nevezi, lényegileg a kereseti tényállás mellett is díjnoki szolgálati alkalmaztatásából származó illetményigényt kíván érvényesíteni s elsőrendű alperes kártérítési kötelezettségének megállapíthatása végett jelen polgári perben azt kellene eldönteni, hogy a követelt díjnoki járandóságok felperest az elsőrendű alperessel szemben megilletik-e? Ennek az igénynek az érvényesítése azonban egyáltalában nem tartozik a polgári perútra s a fellebbezési bíróság elsőrendű alperessel szemben a Pp. 180. §-a 2. bekezdésének 1. pontjára alapított pergátló kifogást helytelenül hagyta figyelmen kívül. Polgári pernek ugyanis csak magánjogi viszonyból származó követelés lehet a tárgya, holott a díjnok az állammal nem magánjogi, hanem közjogi jellegű szolgálatnak a viszonyában áll. Ezt a felfogást igazolják a másodbírósági határozatban idézett mindazok a jogforrások, amelyek a díjnokok szolgálati viszonyait, szolgálati illetményeit és a nyugalomba helyezésükkel járó igényeiket a közszolgálati jogelvek alapjából kiinduló szabályozás körébe vonták; az állam szolgálatában alkalmazott díjnokok tehát kétségtelenül közszolgálati alkalmazottak. A közszolgálati alkalmazottnak a szolgálatadóval szemben fennálló illetményigénye pedig az alapjának közjogi jellegénél fogva nem magánjogi, hanem közjogi igény, amelynek érvénye-