Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. •23 (peres tulajdonképen az ellenőri állása után őt megilletett javadalmazás megfizetését követeli, amely követelésnek az elbírálása a fegyelmi határozat helyességének vagy helytelenségének kérdésével elválaszthatatlan kaocsolatban van; már pedig ennek, mint nem magánjogi, hanem közjogi kérdésnek az eldöntése az 1869. évi IV. tc. 1. §-a értelmében — de az 1896: XXVI. le. 45. §-ából kifolyólag is — nem polgár: perútra, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Felperes fellebbezésében az elsőbírósági ítélet megváltoztatását és az érdemleges tárgyalás elrendelését kérte. A kir. tábla a fellebbezést a Pp. 513. §-a értelmében szóbeli tárgyalás kitűzése nélkül intézte el. II. A fentiek szerint a felperes B. vármegye törvényhatóságának tisztvi>elője volt, keresete azonban nem a vármegye közönsége ellen és nem az ő tisztviselői illetményének, ellátásának vagy részeltetésének kiadására, sem pedig a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére vagy hivatali alkalmaztatásának visszaállítására irányul; hanem a kereset arra van alapítva, hogy a m. kir. be ügyminiszter és a másodrendű alperes mint vármegyei közkórházi igazgató a felperesnek az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás során hivatalos hatáskörükön belül végzett —és állítólag jogtalan — cselekményekkel kárt okoztak; és ezen kár megtérítésére kéri felperes a másodrendű alperest mint a kár közvetlen okozóját és az elsőrendű alperest mint a kereset szerint •szintén vétkes belügyminiszterért felelős állam vagyonjogi személyesítőjét kötelezni. A keresettel érvényesített jog tehát nem oly közjogi jellegű, mely közigazgatási eljárásra, illetve (1896 : XXVI. tc. 45. §-a) a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe volna utalva: hanem az, mint kártérítési követelés magánjogi természetű és — mint ez az 1886: XXI. tc. 89-91. §-aibó'l, valamint a Pp. 2. § ának 2. és 3. pontjaiból is kitűnik — polgári peruira tartozik; és ezen mitsem változtat az a kapcsolat, mely a kártérítés kérdése és a fegyelmi határozat jogosságának kérdése közölt fennállónak mutatkozik; mert a hatáskör kérdésében a kéréseibe veit jog irányadó, nem pedig az érdemi döntésre kihatással bíró előkérdés. Ezek alapján az elsőbíróság ítéletét megváltoztatni, a pergátló kifogást elvetni és az ügyet, a Pp. 518. § a értelmében, további tárgyalás és ítélethozatal végett az elsőbírósághoz visszautasítani kellett. Felperes nem kérte, hogy a bíróság a pergátló kifogással felmerült elsőb'rósági és fellebbezési költségek \iselése felelt (Pp. 424.. 430. §-ai) már most határozzon ; ennélfogva ez a kérdés