Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

182 Perjogi Döntvénytár. sőt panaszos ellen a 40. P. 64,494/47/1915. ügyszámú végzéssel a panaszlott által felvett 6000 K és kamatai erejéig a visszvégrehajtás is elrendeltetett, minélfogva ez a pénz a kir. kincstár részére visszaadandó lévén, abból magát panaszlott ügyvéd a panaszos ellen díj- és költségigényeire ki nem elégítheti, még ha annak behajtására 1915 augusztus 9. napján panaszos alakilag jogosítva is volt. Panaszost a panaszlott által a kir. kincstártól felvett 6000 K csak abban az esetben illetné meg, és arra panaszlott megtartási jogot csak akkor gyakorolhatna, ha a panaszostól a kir. kincstár e 6000 K-t visszvégrehajtás útján behajtotta volna. Ámde ezt a panaszlott nem is állítja, miért is annak vizsgálata nélkül, van-e a panaszlottnak panaszos ellen és mily öszszegű megállapított vagy annak tekintendő ügyvédi díj- és költségkövetelése a panaszlott ügyvédet panaszos kérelméhez képest az 1874: XXXIV. tc. 48. *-a alapján a jogosulatlanul felvett 6000 K és a felvétel napjától járó 5% kamatainak bírói letétbe helyezésére és mint ügyvesztest a 4542/1. m. 1879. sz. rendelet 7. §-a alapján a felmerült költségek viselésére is kötelezni kellett. Az iratoknak a kir. ügyészséghez való áttétele az 1874. évi XXXIV. tc. 66. §-án alapszik. (1916 ápr. 20. 36,991/915. sz.) A budapesti kir.'tábla: Az elsőbíróság végzését abban a részében, amellyel az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő áttételét rendelte el, megváltoztatja akként, hogy az iratokat a végzés jogerőre emelkedése után a budapesti ügyvédi kamarához rendeli áttenni, a felfolyamodásnak egyébként helyt nem ad. Indokok: Az elsőbíróság végzésének megtámadott azt a rendelkezését, amellyel a panaszlott a 6000 K tőke és ennek kamatai Jetétbehelyezésére és a panaszos eljárással felmerült költség viselésére köteleztetett, a kir. tábla a megtámadott végzésben kifejtett tényállás elfogadása mellett vonatkozóan felhozott indokai alapján, de különösen azért hagyta helyben, mert igaz ugyan, hogy az Ü. R. 62. §-a szerint az ügyvédi meghatalmazás feljogosítja az ügyvédet mindazon intézkedések megtételére, amelyek a reábízott ügy rendes vitelével és teljes belejezésével egybekötvék; ámde az ügyvéd jogkörének eme szabályozása nem értelmezhető akként, hogy az ügyvéd a reábízott ügy lebonyolítása közben megbízójától kapott külön utasítás, avagy ennek határozott tilalma ellenére is eljárhat. Ilyértelmű szabályozást az Ü. R. egyéb rendelkezései sem tartalmaznak. Az általános magánjogi szabályok szerint pedig a megbízott a reábízott ügyet a megbízó akaratához képest és érdekeinek megfelelően köteles ellátni, s a kapott utasítástól csak kivételesen és annyiban térhet el, amennyiben a fennforgó kö-