Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

122 Perjogi Döntvénytár. tel, mint amely összegben azt a helyes tényállás alapján felszámíthatta volna és amidőn ennek következtében a követelés kisebb mérvben ítéltetett meg, mint aminő mérvben az a felperest megilletné, a felperes rendszerint nincs jogosítva a követelésnek még meg nem ítélt részét önálló új keresettel érvényesít°ni: mert a jogerős marasztaló ítélet a keresettel érvényesített jogigényt felemésztette, a már megítélt jog tehát újabb keresetiéi nem érvényesíthető. Az ítélet jogerejének eme hatása azonban a követelés még nem érvényesített részére nézve nem áll be akkor, ha felperes az előző perben kifejezetten kijelentette, hogy követelését megosztja és jogait a még nem érvényesített részre nézve fenntartja, vagy ha csak az előző per tolyamaiba tétele után derült ki az, hogy a perbevitt jog alapján a telperest nagyobb követelés illeti meg és követelését e perben már fel nem emelhette. Ez az utóbbi kivétel forog fenn a jelen esetben. Amikor ugyanis a felperes előbbi keresetében arra az esetre, ha a kir. kincstár az I.-féle levelek kiadására nem köteleztetnék, kártérítésként azt az összeget követelte, mely a kincstár által az egész gyűjteményért fizetett vételárból a meghallgatandó szakértők véleménye szerint az I.-féle levelekre esik, akkor a felperes még nem tudta, hogy e levelek valóságos forgalmi értéke meghaladja a kincstár által fizetett vételárnak a levelekre eső aránylagos részét. Ezt azért állapítja meg a kir. tábla, mert az ellenkezőre nézve — amit az alperesnek kellett volna bizonyítania — a perben adat nem merült fel. Felperes tehát csak az előző perben meghallgatott dr. S. (iy. és H. L szakértőknek — a kir. Kúria P. 413/1913. számú ítéletében elfogadott — véleményéből tudta meg, hogy az egész gyűjteményért, az ama perbeli tényállás szerint elért 30,000 K vételárból az I.-féle levelekre 8000 — 8500 K esik és hogy a 100 drb I.-féle levél egyenkinti forgalmi értékének végösszege 9450 K-t tesz ki s így a levelek a valóságos értéken aluli öszszegért adattak el. Az 1868 : LlV. tc. 68. §-a értelmében azonban a felperesnek a szakértői vélemény előterjesztése után már nem állott jogában kártérítési követelését felemelni és ezért a kir. Kúria a szakértői szemle feletti felperesi észrevételekben előterjesztett keresetfelemelést figyelmén kívül hagyta és kártérítésként csak az egész gyűjteményért elért 30,000 *K vételárból az I.-féle levelekre eső aránylagos részként megállapított 8500 K-t ítélte meg. Igaz ugyan, hogy felperes az előző per során beadott 1-2,768/1911. sz. kérvényében 8500 K-nál kisebb összeget is elfogadni hajlandónak nyilatkozott, de csak a költséges szakértői