Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 123 szemle mellőzése esetére. Ez a feltétel azonban be nem következett és így ez a nyilatkozat a 8500 K-t meghaladó összeg érvényesítésének sem perjogi, sem anyagi jogi akadályául nem szolgálhat. Ezek szerint a 414/1913. P. számú ítélet jogereje nem áll útjában a forgalmi értéktöbblet címén követelt 1500 K iránti kereset érdemleges elbírálásának. E kártérítési követelés alapja már a fentiek értelmében vitán kívül állván, a mennyiség tekintetében a kir. tábla a jelen perben is dr. S. Gy. és H. L. szakértőknek, nem pedig J. Ö. szakérlőnek az előző perben előterjesztett véleményét veszi kiindulási alapul: mert S. és H. szakértők véleményei nemcsak egybehangzóságuknál, hanem e szakértőknek úgy általános, mini szakbeli magasabb képzettségénél fogva is hitelt érdemlők és az előző perben is elfogadiattak, a levelek értékének megállapítása végett tehát a jelen perben nincs szükség újabb bizonyítás lefolytatására. A kir. tábla a beszerzett 35,316 1915. és 47,142/1916. sz. vallás- és közoktatásügyi minisztériumi iratokból azt állapítja meg, hogy alperes az egész gyűjteménynek 30,000 K-ban megállapított vételára után, az ajánlat elfogadása idejétől a vételár folyósításáig járó 5%-os kamatok engedélyezését, amennyiben pedig ez nehézségekbe ütköznék, a vételárnak — e kamatok összegének megfelelő — felemelését kérte, amely kérelem elintézéséül a minisztérium a kamatok folyósítását nem engedélyezte ugyan, de hozzájárult ahhoz, hogy a vételár 30,000 K-ról további 2000 K-val, vagyis az időközi 5%-os kamatokat tetemesen meghaladó összeggel, a Magyar Nemzeti Múzeum javadalma terhére, felemeltessék. Alperes tehát az egész gyűjteményért nem 30.000, hanem 32,000 K vételárt kapott, aminek a további számvetési következménye az, hogy az összvételárból, nem a korábbi perben megítélt 8500 K, hanem 9066 K 66 f esik az I.-féle levelekre. Ennek a körülménynek a figyelembevételével, de különös tekintettel arra, hogy a szakértők a 100 drb I.-féle levél egyenkinti értékét összesen 9450 K-ra becsülték, ebben a becslésben azonban az I.-féle gyűjtemény megbontatlansága még nem méltányoltatott, a kir. tábla az I.-féle levelek összességére nézve 9000 és 10,000 K közt mozgó szakértői becslés felső határát fogadta el, vagyis a kárnak a levelek valóságos forgalmi értékében nu'Ivánuló összegét 10,000 K-ban állapította meg; és ehhez képest, minthogy felperes az előző perben hozott ítélet folytán 8500 K-át már kanott, alperest 1500 K-ban marasztalta, illetve ily összegre emelte tel az elsőbíróság által megítélt 1000 K-t.