Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 121 kérelmek és ellenkérelmek halárai közölt a Pp. 497. és 498. §-ainak megfelelően újból tárgyaltalott. Az elsőbírósági eljárásban történteket a felek az elsőbírói ítélet tényállásában foglaltaknak megfelelően ismertették. Kérelme támogatására mindkét fél szóval adta elő az írásbeli fellebbezésében felhozoitakat. A kir. lábla ezeknek, valamint az ugyancsak szóval előadott A/F) alatti felperesi külön iratnak a tartalmára hivatkozik. Azt a fellebbezési panaszt, mely a teljesítési határidőnek az elsőbírói ítéletben a moratóriumfeloldó rendelet 17. §-a alapján történt megállapítása ellen irányul, felperes utóbb kifejezet ten visszavonta. II. A kir. Kúria 414 1913. P. számú ítéletében kimondotta, hogy azok a levelek, melyeket Kossuth Lajos 1. D.-hez intézett s amelyek I. D. halála után H. I. lakására vitettek, majd pedig utóbbinak a halála után az alperes által eladattak, kizárólagos tulajdonjoggal I. D.-t, halála után pedig örököseit illették. Minthogy a leveleknek, illetve az azokért befolyt vételárnak kiadása iránt folyamatban volt előző per az I. D. örököseit megillető tulajdonjogra volt alapítva, a kir. Kúriának a tulajdonjogra vonatkozó döntése abban a perben, mely a hátralékos érték megfizetésére, mint a tulajdonjog következményére irányul és azzal az alperessel szemben, aki az előző perben is alperesként szerepelt, a Pp. 411. §-a értelmében ítélt dolog erejével bír. Amikor alperes a ((Kossuth Lajos leveleinek és kéziratainak a H. I. hagyatékából származott gyűjteményét)) a m. kir. kincstárnak eladta, azokról a levelekről, amelyek I. D.-hez voltak címezve, már e címzésből tudnia kellett, hogy ő azokhoz semminemű jogcímmel nem bír. Alperes tehát, aki az I.-féle levelekkel jogszerűen nem rendelkezhetett, azt a kárt, melyet e levelek rosszhiszemű eladásával az I.-örökösöknek okozott, megtéríteni tartozik. A budapesti központi kir. járásbíróság által hozott és B F) alatt csatolt Pk. I. 19,801/1914. sz. hagyatékátadó végzés szerint a szóbanlorgó levelek eladásából kifolyólag az alperes ellen támasztható igények néhai 1.1). örököseként kizárólag a felperest illetik meg. III. A jelen kereset egyik része arra van alapítva, hogy az előző perben a levelek eladási ára címén csak 8500 K ítéltetett meg a felperes részére, azoknak lorgalmi valóságos értéke azonban 10,000 K volt, e címen tehát még 1500 K illeti meg a felperest. Oly esetben, amidőn a felperes a keresettel érvényesített jog alapján őt megillető követelést kisebb összegben számítolta