Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 93 az ügyre vonatkozó oly tényeket állított, amelyek nyílvánvalólag valótlanok és hogy bizonyítékokra nyílvánvalólag alaptalanul hi­vatkozott. S minthogy nem mutatta ki, hogy ügyfele őt erre uta­sította, a Pp. 222. §-a alapján meg kellett őt büntetni. (1916 május 25. P. IV. 499/1916. sz.) A kir. Kúria: Az alperes képviselője által benyújtott, fel­lebbezésnek nevezett beadványt felfolyamodásnak tekinti s mint ilyennek helyt nem ad. Indokok: Az alperes képviselője részéről s egyedül ennek nevében előterjesztett beadványban sérelmezett bírságot a kir. tábla mint fellebbezési bíróság az alperesi képviselő ellen a Pp. 222. §-a alapján elsőfoktílag szabta ki és pedig a perben előtte és általa felvett bizonyítás után hozott ítéletében, aminthogy azt ezúttal más határozattal és máskor nem is szabhatta ki; mert csak az ítélet hozatalakor mérlegelhette és állapíthatta meg, hogy .a bírság kiszabásának ama teltétele tényleg fennforog, hogy az alperesi védelemként valótlan tény lett állítva és erre nyílván­valólag alaptalanul történt hivatkozás a foganatosított tanúbizo­nyításra, ez a mérlegelés és megállapítás pedig csupán az íté­letben történhetik meg. A fellebbezési bíróság ítélete ellen a felek felülvizsgálati kérelemmel nem éltek s azt csak a bír­ság kiszabására vonatkozó részében az alperesi képviselő ((fel­lebbezésnek)) jelzett beadványában tartja sérelmesnek. Nincsen olyan törvényes rendelkezés, amely a Pp. 222. §-a alapján első­fokúlag kiszabott bírságra vonatkozó jogorvoslattól a peres tél képviselőjét elzárná s ezt a Pp. szelleme sem zárja ki, miért is az alperesi képviselő jogosan veheti igénybe a jogorvoslatot és kérdéses csak az lehet, hogy ez a jogorvoslat a fennforgó eset­ben perjogilag minek minősíttessék? E részben irányadó, hogy az ítéletnek célja és feladata a felek közötti jogvitának az eldöntése. Ami ezenkívül foglaltatik az ítéletben, az nem tárgya, hanem olyan mellékrendelkezés, amely az ítélet szempontja alá akkor sem eshetik, ha a pervitel me­nete miatt ítélet keretében, alakjában jelenik meg, s így az benső természete szerint bírálandó el. A bírság kiszabása sem igazi tárgya az ítéletnek, ha tehát az az eljárás menete miatt ítéletben is történik, az és a reá­vonatkozó rendelkezés nem veszti el benső jogi természetét, az tehát nem eshetik az ítélet szempontja alá, hanem megtartja ítéleten kívül levő határozat jellegét; s ez nem enyészik el csu­pán amiatt, hogy eljárási szükségesség miatt — mint kisebb és kevesebb a nagyobban és többen — ítélet alakjában nyert ki­fejezést (jelent meg). Ennélfogva az e rendelkezésre (mely nem tárgya az ítéletnek) vonatkozó jogorvoslat sem lehet azonos az

Next

/
Oldalképek
Tartalom