Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)
92 Perjogi Döntvénytár. Indokok: Alperes fellebbezése folytán a per a tárgyaláson felolvasott és a P. IV. 499/1916. sz. jegyzőkönyvben ismertetett fellebbezési kérelem és ellenkérelem határai között a Pp. 497. és 498. §-ainak megfelelően újból — majd a tanács tagjaiban beállott változás folytán — ismételten tárgyaltatott. Alperes kérelme támogatására szóval adta elő az írásbeli fellebbezésben, felperesek pedig az előkészítő iratban foglaltakat. Az utóbbihoz E—L) alatt csatolt okiratokra az alperes bírói felhívás dacára sem nyilatkozott. A kir. tábla megállapítja — a felek egyező előadása alapján — hogy a felperesek követelése az alperes ellen a keresetlevélben előadott címen és összegben létrejött. Megállapítja, hogy felperesek a jelen per tárgyát képező 41,400 K-s követelésből a g—i törvényszéknél az alperes ellen mitsem érvényesítettek, ezen összegre az alperestől váltókat nem kaptak és nem értékesítettek. Mert alperes erre nézve a felperesek tagadásával szemben bizonyítékot nem hozott fel, sőt a Pp. 336. §-a értelmében valódinak tekintendő E) alatti okirat tartalmából kitűnik, hogy a fellebbezésben említett váltók nem a jelen perben érvényesített követelésre, hanem az elsőrendű felperes egyéb követelésére adattak. Alperes egyéb kifogásai tekintetében B., F., B. és V. tanúk kihallgatását rendelte el a kir. tábla. Utóbb az alperes kérvényében bejelentelte, hogy V. tanútól eláll és helyette Sz. Jenőt kéri kihallgatni. B., G. és Sz. tanúk vallomásait a felvett jegyzőkönyvek tartalmazzák. E tanúk az alperes által állított megállapodások létrejöttéről mit sem tudnak. És minthogy alperes e kifogásait az elsőbíróságnál nem hozta fel, minthogy a folytatólagos fellebbezési tárgyalásokon sem a személyes meghallgatásra idézett alperes, sem ügyvédje — kellő idézés dacára — nem jelent meg, a katonai szolgálatra bevonult F. tanú közelebbi lakcímét pedig az alperes nem jelentette be, de mindezekből azt lehet következtetni, hogy ennek a tanúnak a kihallgatása sem vezetne eredményre; a kir. tábla megállapította, hogy az alperes által vitatott megállapodás sem a kereseti követelés kielégítési alapjának a g—i ingatlanokra való korlátozása tekintetében, sem a fizetési halasztás tekintetében nem jött létre; és ezért az elsőbíróság marasztaló ítéletét helybenhagyta. A fellebbezési bíróság és a végrehajthatóság iránti intézkedés a Pp. 508., 509. §-ai és a Ppé. 18. §. utolsó bekezdésén alapszik. A fentiekből az is megállapítható, hogy az alperest a fellebbezési eljárásban képviselő ügyvéd, jobb tudomása ellenére,,