Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

6 Perjogi Döntvénytár. másodrendű alperes sem az alperesség hiánya miatt, sem az egyetemleges marasztalás ellen a tényállás szerint kifogást nem emelt, mindkét alperest a kereset értelmében marasztalni kellett. >; • * * lii • = V. ö. Magánjogi Dlár III. 243. sz. (képviselet megvonása és készkiadásos megállapodás), Dtár IV. f. V. k. 02. sz. (pernyerés utáni kiegyezés), Dtár IV. f. II. k. 48. sz. (jutalomdíj követelést kijátszó engedmény), Dtár új f. XXXI. 60. sz. (pervesztés utáni egyezség). 9. Az a megállapodás, hogy a természetes atyától behajtandó szükséges tartás felerésze az ügyvédet illeti, az ügyvédi rendtartás 68. §. b) pontjába ütközik és bíróilag nem érvényesíthető. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1915. márc. 16. P. 640. sz.) = V. ö. Magánjogi Dtár VI. 20Ö., IV. I7o. sz., Dtár IV. f. V. 130. sz., III. f. XXII. k. lö. sz. 10. Ügyvédi jutalomdíj nem teljes bizonyító erejű, okiratban is kiköthető és a behajtott pénzből visszatartható. (Kúria 1915. márc. 11., 5037 1914. sz. VI. pt.) = V. ö. Magánjogi Dtár VII. 61. sz. és III. 39. sz. 11. Ha a kiskorú terhelt személyesen gyakorolta a Bp. 53. §-ában biztosított védő választási jogot és törvényes képviselője mégis — az ő hozzájárulása nélkül — más [ügyvédet bíz meg az ő védelmével, az utóbbi részére a törvényes képviselő részére kiállított díjlevél érvénytelen. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1914. G. 279. sz.)