Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 3 is önállóan kötnek fuvarozási ügyleteket, azonban az egyes állo­mások ezen ügyletek kötésében a m. á. v.-nak mint központi igazgatással bíró, tehát egésznek és egységesnek tekintendő ipari vállalatnak elválaszthatatlan szerveiként jelentkeznek, mint ilyenek tehát az egységes kereskedelmi vállalattól elkülönítve nem is képzelhetők. Ezekhez képest a magyar államvasutaknak állomásai alperes telepének vagy fióktelepének fogalma alá egyáltalán nem vonha­tók, minélfogva azon az alapon, hogy a kereset tárgyául szol­gáló fuvarozási ügylet az alperes máramarosszigeti vasúti állo­másán köttetett, a Pp. 28. §-át alkalmazni és a máramarosszigeti kir. törvényszék illetékességét megállapítani nem lehetett. * * = V. ö. Perjogi Dtár II. 2. sz. 4. A Pp. b3í. §. második bekezdésében említett költségben való marasztalás azonnal mondandó ki; és ily végzés ellen felfolyamodásnak van helye. (Debreceni kir. tábla 1915. máj. 31 P. II. 2174. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár I. k. 38. I., 84., 87. II. 219. (2) 220. III. 248. II. és 361. II. sz. 5. Az a megállapodás, hogy pervesztés esetére az ügyvéd az ügyféltől díjazást nem követelhet, írásba­foglalás nélkül is érvényes, még pedig tekintet nél­kül arra, hogy ily lemondás fegyelmi vétségnek minősül. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1914. G. 194. sz.) = Helyes álláspont, melv megfelel a Kúria és a budapesti kir. tábla újabb állandó gyakorlatának — V. ö. Döntvénytár III. f. XX. 72., XXI. 119., XXV. 68. sz., Dtár IV. f. IV. 220., V. 62. sz., Magánjogi Dtár I. 119. és VIII. 248. sz.. Kúria 1417/1914. és 1841 1914. sz. Lásd az ü. rdts. 54. § min. ind. és Löw Tibor, Jogt. Közi. 1914. 9. sz. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom