Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

100 Perjogi Döntvénytár. delkezésí azonban a polgári perrendtartás helyes értelmezésével ellentétben áll. A perrendtartás 203. § a ugyanis azzal kapcsolatban, hogy a per előkészítését elmulasztó vagy késedelmesen teljesítő félnek a tárgyalás elhalasztásával okozott költségben való elmarasztalását rendeli el, utal a perrendtartás 431. § ára, amely szerint az a fél, aki a halasztásra hibájával okot ad, az ebből eredő költséget minden esetben viselni köteles. A most említett 431. §. a polgári perrendtartás III. címének tizenhatodik fejezetében, vagyis azok között a rendelkezések között van elhelyezve, amelyek a perköltség viselésének kérdését részletesen szabályozzák. Ezeknek egybevetett értelméből pedig -arra a helyes következtetésre jutunk, hogy a bíróság a perköltség viselése (elől csak egységesen, az eljárást befejező határozatban dönthet, de ugyanekkor figyelembe veszi és az elleniéi javára beszámítja azokat a költségeket, amelyek a jog célirányos érvényesítésére vagy a védelemre szükségesek nem voltak (42o. §.) és amelyek egyes támadó vagy védő cselekmények sikertelen felhasználásával (430. §.), avagy egyik fél hibájából történt halasztással (431. §.) merültek fel. Az elsőbíróság tévesen alkalmazta a törvényt akkor, amidőn az alperest az ő hibájából elhalasztott tárgyalás költségének megfizetésére az ügy végelinlézésétől lüggellenül, a teljesítési idő meghatározásával és végrehajtás terhe alatt kötelezte. Már a 431. §-ra való hivatkozás arra mutat, hogy a marasztalás kérdése csak a végítéletben vagy a pert egyéb módon befejező határozatban oldható meg, ellenben ezt megelőzően, a halasztás alkalmával a bíróság csupán annak kimondására köteles szorítkozni, hogy a halasztás a mulasztó fél költségére történik. Hogy a törvényhozó szándéka is erre iránjult, mutatja az a körülmény is, hogy a törvény az ilynemű végzések ellen a felfolyamodást nem engedte meg, aminek célszerűségi indoka abban is kereshető, hogy a felsőbíróság a mulasztás fennforgása és annak víilamely perdöntő körülményre vonatkozása felől csak az ügy érdemevei kapcsolatban dönthet, míg az ítélet meghozatala előtt, a szóbeli úton előterjesztett peranyag ismerete nélkül, a helyes döntés lehetősége sok esetben ki volna zárva. De az elsőbíróság végzése gyakorlati szempontból sem állja ki a jogos bírálatot. Ha ugyanis a mulasztó fél pervesztes lesz és őt a bíróság a Pp. 425. §-a alapján a költségben marasztalni fogja, feleslegessé válik az elhalasztott tárgyalás költségében való külön ma-