Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 101 rasztalás, ha pedig ez már megtörtént, az ennek megfelelő Öszszeget az egész költségből úgyis le kell vonni, viszont ha a mulasztó fél nyeri meg a pert, bekövetkezhelik annak lehetősége is, hogy a rajta behajtott összegért a vagyontalan ellenféltől kárpótlást nem szerezhet. Végül nem célszerű az elsőbíróság álláspontja azért sem, mert a végzés ellen megengedett fellolyamodás igénybe vétele épen azt a célt veszélyeztetné, amit a (örvény a 203. §. rendelkezésével elérni kívánt, vagyis az eljárás késleltetésének megakadályozását. A kir. tábla tehát az elsőbírósági végzés neheztelt részét a rendelkező rész szerint megváltoztatta. * * = Ad I.: V. ö. Perjogi Dtár I. 291., 394. sz. — Ad H. Nincs figyelemmel arra, hogy a 431. §. szerint a mulasztó fél ezt a költséget mindenesetre viselni köteles; nincs tehát törvényes alapja a behajtott összegért való kárpótlásnak. V. ö. Perjogi Dtár II. 4. sz. 136. Nincs perjogi akadálya annak, hogy valamely perben álló részvénytársaság igazgatója mint tanú hallgattassék ki. (Budapesti kir. tábla 1915 okt. 16. P. IV. 10,034. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár I. 41. és 50. sz.; Gaár ((Magyar Pp. magy.» I. k. 269., 270. lap; Magyary ((Magyar p. perjog» 601. lap; Kovács «Pp. magy.» I k. 358. lap II. és 458. lap. III. jegyzeteli. 137. Az örökhagyónak a végrendeletben foglalt nyilatkozata az örökös kielégítésének megtörténtét az utóbbival szemben nem bizonyítja. (Kúria 1915 jún. 28. Rp. VII. 1841. sz.) = Perjogi Dtár I. 16. sz. Magánjogi Dtár III. 201. sz.