Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

8G Perjogi Döntvénytár. a fiumei viszonyok szempontjából netán megkívántató módosítások rendeleti úton eszközölhetők. A most megjelölt állásponton van az 1884. évi június hó 17-én a szerzői jogról szóló 1884: XVI. tc. 86. §-a értelmében Fiúméra nézve követendő eljárás tárgyában 1790. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet is, mert egyedül az eljárás tárgyában intézkedik, míg maga a törvény, annak 76. §-a értelmében 1884. évi július 1-ével egész Magyarországra — Fiúméra szóló külön életbeléptetés nélkül — ott is hatályba lépett. A törvényes gyakorlat ugyancsak külön életbeléptetés nélkül hatályosnak fogadta el Fiúméra nézve: az 1867:XVII. tcikket az. izraeliták egyenjogúsításáról, az 1868 :LIII. tc. a keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról, továbbá az 1871. évi előbb említett kormányrendelet kibocsátása után alkotott 1885 : XI., 1890: XXV. és XXIX. és az 1891: XVII. tcikkeket a bírói szervezetről. A pátensben megállapított ügyvédi rendtartásnak szóban levő 1., 5. és 9. §-ait pedig a bírói gyakorlat az 1874: XXXIV. tc. hatályba lépte óta, e törvénycikk 38. §-ának irányadása szerint alkalmazta. így megengedte a kir. Kúria a 439/1907. B. és 5793/1914.. B. számok alatt íekvő ügyekben, hogy a Fiúméra kinevezett ügyvédek előtte ügyködhessenek. A budapesti kir. tábla megengedte, hogy a Fiúméra kinevezett ügyvédek meghatalmazásuk körében a budapesti kir. tábla előtt budapesti ügyvédeket bizhassanak meg helyettesítésükkel. De maea a fiumei törvényszék is megengedte az itteni P. L 13,807/1905. számra vonatkozó ügyben, hogy a fél által megbízott budapesti ügyvéd helyetteseként Fiúméra kinevezett ügyvéd ügyködjék előtte. Mindezek nyilvánvalóvá teszik, hogy nem ütközik törvénybe,, hanem az 1874: XXXIV. tc. 38. §-ában foglalt szabálynak és a fentebb ismertetett törvényes gyakorlatnak egyedül az az álláspont felel meg, hogy Fiúméra nézve az olt érvényes ügyvédi rendtartásként az 1852. július hó 24-én kibocsátott nyilt parancs rendelkezései ez idő szerint még hatályosak ugyan, de a most felhívott pátensnek 1., 5. és 9. §-aiban foglalt rendelkezések az olyan ügyvédet, aki bármelyik magyar ügyvédi kamara által az ügyvédek lajstromába felvétetett, nem fosztják meg az 1874: XXXIV. tc. 38. §-ában feltétlenül biztosított ama jogától, hogy «az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt», ennélfogva a fiumei bíróságok előtt is feleket képviselhessen. Ez állásponttal nincs ellentétben az, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. tc.-nek Fiúméra való életbeléptetésetárgyában kiadott 72,700/1914. sz. igazságügyminiszteri rendé-