Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

84 Perjogi Döntvénytár. 115. Bármelyik magyar ügyvédi kamarába bejegyzett ügyvédnek a fiumei bíróságok előtt joga van a jeleket képviselni; de az a szabály, hogy Fiúméban a törvénykezés nyelve olasz, az ottani bíróságnál fellépő minden ügyvédre irányadó. (Budapesti kir. tábla 1915 dec. 30. P. í. 13,140. sz.) A budapesti kir. tábla: A felfolyamodásnak helyet ad, a kir. törvényszék végzését megváltoztatja és kimondja, hogy a kereset nem utasítható vissza abból az okból, hogy a felperes ügyvédje nincsen jogosítva felét a fiumei bíróságok előtt képviselni. A kir. tábla ehhez képest a kir. törvényszéket szabályszerű további eljárásra utasítja. Indokok : Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy van-e felperes ügyvédjének, mint a budapesti kamarába bejegyzett ügyvédnek képviseleti joga a fiumei bíróságok előtt, elsősorban azon fordul meg, hogy hatályban vannak-e még Fiúméra az 1852 július 24-én kelt császári nyílt parancsban megállapított ügyvédi* rendtartásnak a megtámadott határozat indokolásában felhívott, a helyi jogosultságról szóló intézkedései. (Pátens 1., 5. és 9. E pátens hatályát a fiumei törvényszék felállításának és hatóságának szabályozása tárgyában 1871. évi szeptember 14-én kelt miniszterelnöki, igazságügyminiszteri és horvát-szlavon-dalmátországi báni rendelet 11. §-a bizonyos kiegészítésekkel fenntartotta. Ez a kormányrendelet pedig törvényes, mert az 1868 : XXX,. tc. 66. §-ának 1. pontjában íoglalt abban az intézkedésben gyökerezett, hogy Fiume törvényhozási és kormányzati viszonyainak szabályozása tárgyában egyfelől a magyar országgyűlés és Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése, másfelől Fiume város közt megállapodás létesítendő. A megkisérlett megállapodás nem sikerülvén, a kérdés királyi jóváhagyás mellett szabályoztatott a rendelet által, amely a magyar és a horvát országgyűlés részéről külön-külön adou felhatalmazás alapján bocsáttatott ki. A szóbanforgó rendelet annak 16. §-a értelmében 1871.. évi november hó 1-ével lépvén életbe, ezen időponttól kezdve a pátensben megállapított ügyvédi rendtartás Fiúméra hatályos volt. Utóbb azonban az 1874: XXXIV. tc. 38. §-a, amely szerint.