Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 47 nésekor (1929. okt. 31. lejárat) az 500.000,000 K a háztulajdonosnak visszajár. A 10. p. szerint, ha a jelek közt a bérleti viszony megszűnik, ez a szerződés is hatályát veszti. . . . könyvszakértőnek 1929. szeptember 16-án kelt jelentése szerint bérlők a kikötött 1,200.000,000 K-t a következően törlesztették : 1925. évben 550.000,000-t, 1926-ban 216.000,000-t, 1927-ben 216.000,000-t, 1928. évben 218.000,000-t, összesen 1,200,000,000 K-t, ezt állította be a kávéház 1927. évi általános kereseti vallomásába, mint költségtételt ; a háztulajdonos a kapott 550.000,000 K-t állítása szerint 1926. évi vagyonadóvallomásába bevallotta. 1926. évben kapott 216.000.000-t tényleg bevallotta, 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben azonban mitse vallott be. Ezek azonban a házadó-eltitkolás szempontjából közömbösek, mert amennyiben 1,200.000,000 K tényleg akár a beépített ingók visszavásárlása, akát lelépés, akár bérleti szerződés megújítása címén folyt be a háztulajdonos kezeihez, a H. H. Ö. 8. § 5. bek. és 12. § 7. bek.-hez fűzptt utasítás 7. bek. és 9. bek. szerint mint házadó alá eső jövedelem a házadó vallomásban lett volna bevallandó, amennyiben ezt nem tette, ezt a jövedelmét eltitkolta, éppígy nincs súlya annak sem, hogy az 1925. évben kötött bérleti és alkalmi eg}resülési szerződést illetékezés végett bemutatta. A szakértő megállapította azt is, jogy a kávéház bruttó bevétele évente körülbelül 700,000 P. ennek 9 %-a egyenlő 63,000 P, ebből a háztulajdonost 40,000 P illeti m< g bér címén, a jövedelme 23 P, vagyis a befekteteti 40,000 P-nek 57*5 %-a. Az 1930. december 13-án az eltitkolt házadók tárgyában megtartott könyvvizsgálati jkv. . . . tanúvallomásával egyezően megállapította, hogy szerződő felek között az 1911. június 13-án kelt szerződés 20. p.-ban a beépített tárgyakról volt ugyan szó, de bérbeadó a kávéház berendezésére támasztott jogot, s a szerződő felek a berendezés alatt a faburkolatokat (lambériákat), üvegfalakat, tükröket stb. értették, s bérlők e címen kötelezték magukat az 1,200.000,000 K megfizetésére. Panaszos bérbeadó azt hozta fel, hogy Ő, illetve jogelődje már 1902-ben rendezett kávéházi helyiséget adott át, bérlők nemcsak díszítő, de szerkezeti főfalkiváltási munkákat is végeztek, s két tükör már 1902-ben a falba építtetett. Ezt a két tükröt is . . . 1931. március 8-án kelt bejelentése szerint az 1911. évi szerződést megelőzően a bérlők építették be. A pénzügy igazgatóság ezen tényállás alapján arra a jogi álláspontra helvezkedett, hogy 1926-ra nézve beruházás értéke címén házadóalapként beállította az 1,200.000,000-t 1927.,