Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

48 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 1928., 1929-re ennek ellenértékét, 96.000,000 P-t, három egyenlő részben újból felvette, mert ezek az 1929. november 1-én újból a bérbeadó tulajdonába jutottak, ezenfelül 1927—1930. évekre az alkalmi egyesülési szerződés alapján panaszosnak a bérlők által fizetett s a kikötött évi 35,000 aranykoronát (40,600 P-t) meghaladó s az alsófokú határozatban részletezett összegeket, ezenfelül még bevette a házadóalapba 1927—1932-ig a becslés alapján megállapított kávéház bérértékét = 65,000 P-t, melyből azonban az alapkivetés rendén megállapított bérértéket levonásba hozta. A m. kir. közigazgatási bíróság jogi álláspontja szerint az 1925. november 25-én létrejött bérleti szerződéstől egyidejűleg keletkezett szóbeli szerződéssel a bérlők által fizetni kötelezett 1,200.000,000 p. K., tekintettel arra, hogy felek az említett bérleti szerződésben a beépített tárgyakat a szerződés lejártakor visszahagyni voltak kötelesek, a bérlők által ezek használatáért fizetett összegnek tekintendők, s mint ilyen, a H. H. Ö. 8. § 5. bek. alapján a nyers házbérjövedelemhez számítandó s ezen törvényhelyhez fűzött utasítás 2. bek. értelmében az 1925. november 25-én kelt bérleti szerződésben 1926. november 1-től 1929. november l-ig terjedő három egyenlő részre osztotta fel s ennek megfelelően állapította meg az 1927., 1928., 1929. évi házadóalapot. Az 1926. évre megállapított házadóalap s az 1925. évi kincstári haszonrészesedés tekintetében a pénzügyigazgatóság határozatát feloldotta, mert a pénzügyigazgatóság határozatának indokolásában nem foglaltatik tényállás, hogy panaszos az előbb jekett 1,200.000,000 papírkoronán felül az 1911—1923. évekre kapott-e a vérlőktől, valamint az 1911. évi szerződés 20. p. alapján, ha igen, minő építkezések, beépítések ellenértékeként abból mi esik a felosztás szerint 1926-ra. A pénzügyigazgatóság is azon az alapon eszközölt adóeltitkolás címén újabb házadóalap-megállapítást, mert panaszos a neki fizetett s az üzletbérhez tartozó összegeknek, mint ilyeneknek létezését elhallgatta, be nem vallotta s ezáltal azokat az adózás alól elvonta s az így elvont összeget vette be a pénzügyigazgatóság a házadóalapba, tehát a házadó alapjául a tényleg fizetett bérösszegeket kívánta venni; ebből kifolyóan törvényesen a bérértéknek becslés alapján való meghatározása helyet nem foghat ; egyébként a fennebb 1927—1929. évekre évenként 40,600 + 32,000 P-ben meghatározott bérérték a becslés útján kívánt 65,000 P-t meghaladja, ez okból a közigazgatási bíróság a 65,000 P és az alapkivetés rendén a kávéház után megállapított bérérték közti különbözet felvételét jogosnak nem találta.