Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyi jogi Döntvénytár. 25 tékre ugyanazok a szabályok állanak, amelyek az árverésre érvényesek. A törvény ezen rendelkezése értelmében az árverésen való ingatlanszerzés illetékezés szempontjából semmiben sem különbözik az adás-vételtől, következésképpen az árverésen történt vétel után járó illetékkötelezettség keletkezése tekintetében és az 1920: XXXIV. tc. 15. §-ban foglalt szabályok irányadók. Ezen szakasz 1. bekezdésének 2. pontja értelmében a királyi kincstárnak az ingatlan vagyonátruházási illetékhez való joga az ingatlan visszterhes átruházásánál a jogügylet megkötése napján, ha pedig a jogügylet érvényessége hatósági jóváhagyástól vagy hozzájárulástól függ, a jóváhagyás vagy hozzájárulás napján nyílik meg. Az 1881 : XL. tc. 170. § utolsó bekezdése szerint az árverésre kitűzött zárhatáridő eltelte után, ha időközben magasabb ígéret nem tétetik, az ingatlan a legtöbbet ígérő által meg'vettnek jelentetik ki és ezzel az árverés befejezettnek nyilváníttatik. A végrehajtási törvény idézett szakaszának, valamint a 181., 184. és 188. §-ok intézkedéseinek egybevetéséből megállapítható, hogy az ingatlan árverési vevője az árverés tárgyát képező ingatlant márkáz árverés napján a nevére történt leütéssel megszerzi, s illetve a végrehajtást szenvedő a tulajdonjogot ugyanakkor elveszti. Igaz, hogy ez a szerzés feltételes, az árverés jogerőre emelkedésétől, mint a felfüggesztő feltételtől függ. A tulajdonjog bekebelezése is csak a vételár teljes befizetése esetén történik. E mellett az árverési vevő tulajdonjoga még az utóajánlattal is hatálytalanítható, amely utóajánlat-tétel mint bontó feltétel hat. De az árverés jogerőre emelkedése, vagyis a bíróság részéről annak megállapítása, hogy az árverés ellen előterjesztés nem adatott be, továbbá, hogy a tulajdonjog bekebelezése, mint a már megszerzett tulajdonjog kitüntetése, a már leütés tényével megtörtént ingatlanszerzésnek nem konstitutív elemei, hanem csak decleratív jelentőségű körülmények, s így az árverési vételnek nem érvényességi kellékei, vagyis «hozzájárulásnak» vagy «jóváhagyásnak» nem is minősülnek. Következésképpen az 1920 : XXXIV. tc. 15. § 1. bekezdés 2. pontja értelmében a királyi kincstárnak jogát az árverési vétel után járó illetékre már az árverés napján megnyíltnak kell tekinteni, dacára annak, hogy a szerzés feltételes, vagyis az árverés jogerőre emelkedésétől függ. továbbá, hogy a tulajdonjog bekebelezése is csak a vételárbefizetés után akkor történik, ha a vevő az árverési feltételeknek eleget tett és dacára annak, hogy az utóajánlat tétele is a szerzésre felbontó feltételként