Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

72 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 119. Erdő eladott faállományának egész vételára az adóév terhére számolandó el, tekintet nélkül arra, hogy a vételár hány évi részletben esedékes. (Közigazgatási bíróság 8718/1932. P. sz.) Indokok: Panaszos csak a jövedelemadót támadja. A 9*5 °/0-os adókulcs megállapítását sérelmezi. A kiszámítás helyességét különben elismeri. Az adókulcsot olyan módon állapították meg, hogy az 1928. évben eladott erdőfaállomány 1.075,000 P vételárának i/38 részét, vagyis 28,289 P-t a 23,856 P egyéb jövedelemmel egyesítették. Az 52,145 P-nek 4952 P 50 fillér jövedelemadó felel meg, amely az alapnak 9*5°/0-a. Panaszos azt vitatja, hogy az adókulcsnak a J. V. H. Ö. 17. §-ának 7. bekezdése alapján történó' megállapításakor az erdő faállományának nem egész vételárát, hanem csupán az adóalapot szolgáltató évben esedékes vételárrészletet szabad számításba venni. Ezt kell a Forda éveinek számával elosztani és az esedékes vételárnak egy-egy évre eső hányadát kell az egyéb jövedelemmel egyesíteni. A panaszos által eladott fa vételára hétévi részletben esedékes. Ennek megfelelően azt kéri, hogy a bíróság az 1928. évben esedékessé vált 240,000 P vételárrészlet Y30 részének megfelelő 8000 P-t egyesítse a 22,390 P (helyes összeg 23,856 P) egyéb jövedelemmel és a 30,396 P jövedelemnek megfelelő 7*11 °/0 adókulcs alkalmazását rendelje el. Mert panaszos ezt elérhette volna olyan módon is, hogy a hétévi kitermelésre felosztott erdőre nézve hét szerződést kötött volna. Nem helyes olyan törvénymagyarázat, amelynek alapján a jogügylet megkötésének módja szerint lényeges közteherkülönbözet mutatkozik. A panasz alaptalan. A J. V. H. Ö. 17. §-ának 7. bekezdése az adókulcs megállapítása céljára kifejezetten a «teljes vételár» számításbavételét és felosztását rendeli el. A teljes vételárnak a Forda egy-egy évére eső hányadát a törvény szerint csak akkor kell számításba venni, ha az egyéb jövedelemmel egyesítve, kisebb adótétel alá esnék, mintha az «esedékes vételár» összege adatnék az egyéb jövedelemhez. Az egy mondatból álló bekezdésnek az adóköteles jövedelemről szóló utolsó része ugyancsak az «esedékes vételár»-at említi. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a törvényhozó akaratának megfelelően az egész vételárnak egy-egy évre eső hányadát kell számításba venni akkor is, ha a vételár nem az egyszerre, hanem többévi részletben válik esedékessé. Mert ha a törvényhozónak nem ez lett volna az akarata, akkor nem a «teljes» vételár,, hanem az «esedékes» vételár felosztásáról intézkedett volna.