Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 49 (Közigazgatási bíróság 176. sz. jogegységi megállapodás.) Indokok: Az 1914 : XLIII. tc. 45. §-ának 2. bekezdése értelmében az egyességi illetéket nemcsak akkor kell kiszabás alapján készpénzben fizetni, ha az egyesség útján járó illeték 60 K-t (most 30, illetve 50 P-t) meghalad, hanem általábaH mindazokban az esetekben, amikor az ítéleti illeték készpénzben jár. Az említett törvényszakasznak ezt a határozott rendelkezését nem módosította az 1920 : XXIV. tc. 35. §-a, sem pedig valamely későbbi törvény vagy felhatalmazás alapján kiadott rendelet sem. Minthogy pedig nem vitás, hogy a 2000 P-t meghaladó pertágyértéktől az ítéleti illeték minden esetben kiszabás alapján készpénzben jár, nem lehet vitássá tenni azt sem, hogy 2000 P-t meghaladó pertárgyértéktől a bírói egyesség után járó illetéket is kiszabás alapján szintén készpénzben kell fizetni. Az azonos fizetési mód igazolására, illetve erősítésére, nem pedig gyöngítésére szolgál éppen az idézett törvényhelyen használt szintén kifejezés is. Ezekre az esetekre a törvény határozott rendelkezésének mellőzésére nem szolgálhat okul az, hogy az egyesség után járó és bélyegjegyekkel lerovandó illeték összege a törvényben 60 K-ban nyilván tévesen határoztatott meg, mert a 60 K nyilván a 14. § szerint bélyegjegyekkel lerovandó ítéleti illetéknek felel meg és ennek az összegnek az egyességi illetéknél való feltüntetésénél nyilván figyelmen kívül maradt az, hogy az egyességi illeték 20. § értelmében ennek fele, sőt negyedrésze is lehet. Nyilván érvényes szabály azonban az, hogy mindazokban az esetekben, amikor az ítéleti illeték készpénzben jár, a bírói egyességről járó illetéket is szintén készpénzben kell fizetni és ettől a törvényes szabálytól való eltérésnek helye nem lehet. 80. Berendezett szálloda ingatlannak tartozékaival és jogosítványaival hosszabb időre való bérbeadása, mint nem foglalkozás szerű (iparszer ü) ismétlődő tevékenység, nem esik általános forgalmi adó alá. (Közigazgatási bíróság 5083/1931. P. sz.) Indokok : A panasszal megtámadott határozat általános forgalmi adót vetett ki a B—i gyógyfürdők és nagyszállók részvénytárasaság cég azon bevétele után, amelyet a siófoki fürdőbérlő és fejlesztő részvénytársaság cégtől 1930. év folyamán bér fejében kapott. A nem vitás tényállás szerint ugyanis a nevezett szerződő felek 1924. április 14-én szerződést kötöttek és panaszos cég 20 évre bérbeadta a siófoki összes ingatlanait azok tartozékaival és jogosítványaival együtt. A bérlethez több szálKözigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XXIV. 4