Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. állott összes károkért -— ideértve a kamatveszteséget is — felelősek. A kamatveszteség mérvét is az a károsodás állapítja meg, amelyet a kincstár a késedelem folytán szenvedett, vagyis a kincstár a mulasztó községi közegtől olyan kamatot követelhet, aminő kamat a közadók után késedelem esetén a K. K. H. Ö. alapján megilleti. A magángazdasági életben törvényesen felszámítható kamat nem fedi azt a kárt, amely a kincstárt a késedelem folytán érte. Ez lehet több, de lehet kevesebb is. A kincstár kamatveszteség fejében sem többet nem követelhet, sem kevesebbel megelégednie nem kell, mint amekkora kamat a törvényes rendelkezések szerint az adótartozás után őt megilleti. A kincstárt a késedelem folytán kamatban ért károsodás nem az a kamat, amelyet a hitelező a magángazdasági életben követelhet, hanem az a kamat, amelyet a kincstár a késedelem idején a K. K. H. Ö. 31. §-a alapján követelni jogosítva van. 74. A közbirtokosságok és a volt úrbéri közösségek osztatlan vagyonuk jövedelme és vagyonadó alá vonásánál a községi elöljáróság, mint vagyonkezelő, a külön szervezet fogalma alá vonható. (Közigazgatási bíróság 171. sz. jogegységi megállapodás.) Indokok : I. Az 1909 : X. tc. 1. §-nak 7. pontja, az 1916. évi XXXII. tc. 1. §-nak 5. pontja (a 12,700/916. sz. Utasítás 2. §-nak Y. p., illetve 26. §-nak V. pontja), az 1924 : IV. tc. alapján kibocsátott 7500/1924. P. M. rendelet 1. §-nak 2. bekezdése, 11. § 2. bekezdése, az 1925. évi január 1-től érvényben levő 500/1925. P. M. sz. H. Ö., illetve 1927. évi január 1-től érvényben levő 500/1927. P. M. sz. H. Ö. 1. §-nak 5., illetve 22. §-nak 5. pontja (50,000. sz. Utasítás ezekhez fűzött pontjai) a jövedelem és vagyonadó alanyainak nyilvánítja a közbirtokosságot és volt úrbéri közösséget osztatlan adóköteles vagyonuk, illetve vagyonuk jövedelme után. Az önálló pénzügyi adóalanyiságot az 1909. és 1916-os törvények akkor adják meg, ha e vagyoni gazdasági ügyeit külön szervezet kezeli. Az Utasítás világosan ki is mondja, hogy «ebben az esetben az itt felsoroltak — adózás szempontjából — még akkor is külön adóalanynak tekintendők, ha a tulajdonosok részarányai meg is vannak állapítva». Már a 7500/1924-es rendelet és azt követőleg érvényes szabályok azonban csak akkor tekintik önálló alanynak, «ha a tulajdonosok részaránya nincs megállapítva és e mellett a vagyon