Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

30 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. zett és e bíróság által is helyesnek elismert pénzügyminiszteri rendelet szerint a városi ingatlanokra adott záloglevélkölcsönökre az 1925. évi 67,000/P. M. számú rendeletben meghatározott illetékkedvezmények nem alkalmazhatók és e rendeletről a panaszos is oly hozzáadással értesíttetett, hogy ha városi ingatlanokra is szándékozik záloglevélkölcsönöket nyújtani, az ily kölcsönökre nézve az illetékeket szabályozó külön rendelet kibocsátása iránt kell folyamodnia, és végül, mert a kölcsönnek a városi és mezó'gazdasági ingatlanok között való megosztása és illetőleg megfelelő törvényes szabályozás hiányában a kölcsönnek a városi és mezőgazdasági ingatlanok értékaránya szerint való kedvezményben részesítése sem foghat helyet. 38. Külföldi részvénytársaság puszta házbirtoka alapján társulati adó alá esik, (Közigazgatási bíróság 7908/1928. P. sz.) Indokok: Panaszos az adóztatás jogosságát vitatja és kifogásolja, hogy budapesti bérházának tiszta jövedelme után társulati adóval rótták meg annak ellenére, hogy a vállalat külföldi és Magyarországon üzleti tevékenységet nem fejt ki, sőt a magyarországi cégjegyzékből is töröltetett. Magyarországon csupán bérháza van és itt kizárólag abból van jövedelme. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak találta. Ugyanis a társulati adóról szóló hivatalos összeállítás 1. §-ának 2. bekezdése alapján külföldi részvénytársaság a magyar állam területén levő üzlete után társulati adót fizet. E szerint az adókötelezettség feltétele csupán az, hogy a külföldi vállalatnak Magyarország területén üzlete legyen. Az «üzlet» fogalma alatt nem csupán az ipar vagy kereskedelem körébe tartozó vállalkozást vagy más haszonhajtó foglalkozást kell érteni, hanem érteni kell azalatt minden olyan jövedelemforrást, amelynek hozama után a társulati adó alanyai társulati adót kötelesek fizetni. A H. Ö. rendelkezései szerint a házbirtokból származó jövedelem is társulati adó alá tartozik. Az adóztatási jogot nem érinti az a körülmény sem, hogy a panaszos cég a magyar cégjegyzékből már töröltetett, abba bejegyezve nincsen. A H. Ö. ilyen előfeltételt nem állapít meg. Végül a II. fokon helyesen megállapított társulati adóval szemben nem lehetett figyelembe venni a panasz indokolásában kifejezett, de semmiféle adattal sem támogatott azt az észrevételt, hogy az 1925—1927. évi társulati adó csupán : 5056*80, 11,538-85, 10,345-85 P lehetne.