Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytúr. 15 alapján a megnyitó mérlegbe beállított értékcsökkenési tartalékalapra nézve semmiféle különleges intézkedéseket nem tartalmaznak. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a tartalékalapok is minden tekintetben az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 14. § 1. bekezdésének 3. pontjában meghatározott tartalékalapnak minősülnek, vagyis az adómentesség szempontjából az értékcsökkenési tartalékalapokra nézve minden esetben az vizsgálandó, hogy azoknak a vagyontárgyaknak értékcsökkenése pótlására szolgálnak-e, amelyeket a H. Ö. felhívott rendelkezése részletesen felsorolt. Következik ez okból is, hogy az értékcsökkenési tartalékalap a mérlegszámlán ellentétele a megfelelő vagyontárgyaknak és olyan vagyontárgyakra nézve, amelyek a cselekvő vagyonnak nem alkatrészei, értékcsökkenési tartalék nem létesíthető. Panaszos vállalatnak gépberendezése nincsen, a mérlegében gépértékcsökkenési tartalék címén beállított értékcsökkenési tartalékalap tehát nem a felszerelés, hanem a gépáruk értékének pótlására szolgál és ezen a címen adómentes tartalékolást a 14. § 3. pontja nem enged, mert az árukészlet értékcsökkenése nem tartalékolás útján, hanem a 13. § 15. pontjában szabályozott értékelések útján ellensúlyozandó. 19. Elhasználódás mérve társulati adónál. (Közigazgatási bíróság 17,899/1930. P. sz.) Indokok : A vállalat panaszában az 1927. évi társulati adó alapjának 37,390 pengővel való leszállítását kérte azon az alapon, hogy felszerelésének valóságos értéke 1926. év végén legfeljebb 12,270 pengőt tehetett ki, amit tehát ezen összegen felül leírt, az valóságos veszteség volt. A panaszban előterjesztett kérelem alapján kiszámítva a vállalat 1927. évi társulati adója 1662 pengő 72 fillérre csökkennék. A panasz benyújtása után a vállalat közvetlenül a bírósághoz előterjesztéssel élt, amelyben teljesen új indokok alapján társulati adójának 3437 pengő 40 fillérre való leszállítását kérte, vagyis az 1927. évi társulati adó mérve ellen a panaszban előterjesztett kérelem határán előterjesztésében nem terjeszkedett túl, hanem az adó mérve elleni kifogása tárgyában újabb indokokat terjesztett elő az 1896 : XXVI. tc. 110. §-a értelmében, amely indokokat tehát a panaszbeli kérelem elbírálásánál figyelembe kellett venni. A leírásokat illetőleg panaszos a tényállást előterjesztésében a gép- és felszerelési számla adataival egyezően a következő módon adta elő. A gép és felszerelés mérlegszerű becsértéke 500.000,000 korona volt. Erre a számlára könyvelte a vállalat