Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. iratoknak (könyvek) a bírósághoz felterjesztését az adóügyi hatóság elmulasztotta. A bíróság a panaszban felhozott azon védekezésre tekintettel, hogy az adózónak összes iratait és könyveit az adóügyi hatóság lefoglalta, az erre vonatkozó tényállás tisztázását rendelte el. A székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság 10,286/1927. sz. a. felterjesztő jelentésében foglaltakra és a bevett bizonyítékok alapján a bíróság megállapítja, hogy az alapeljárás folyamán a helyszíni vizsgálat megkezdésekor a bizottság az üzletkönyveket egy szekrénybe gyűjtötte össze és a cég irodájában hivatalos zár alatt elzárva tartotta, majd később négy ládában a megszűnt m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatalba beszállíltalla. Megállapítja a bíróság a pénzügyigazgalóság jelentése az alapiratok alapján, hogy a vizsgálat vezető az átvett könyvekről és iratokról átvételi elismervényt nem adott, jól lehet a cég ezt a kérését jegyzőkönyvileg is előterjesztette. Az alapeljárás jegyzőkönyveiben nyoma sincs annak, hogy a cég milyen könyveket bocsátott a bizottság rendelkezésére és csak az. állapítható meg, hogy a bizottság vezetője négy darab ládát átvette. Hogy ezekben a ládákban miiyen könyvek és iratok voltak azt megállapítani nem lehetett. Megállapítható a pénzügyigazgalósági hivatkozott jelentés összegezése szerint, hogy a) a könyvek egy részét (másolókönyv, első folyószámla könyv, beérkezett számlák könyve) az alapeljárás folyamán a bizottság mint hiányzókat a cégen kereste, 6) a könyvek más része azonban (zongora leltárkönyv, bérletkönyv, számla, másolókönyv) az alapeljárás során a bizottság rendelkezésére állott és az alapeljárás jegyzőkönyveiben ezekre hivatkozás is történt és jelenleg nincsenek meg és végül c) voltak olyan könyvek is (raktárkönyvek), melyeket az alapeljárás során a bizottság a cégtől, mint hiányzókat követelt s melyek ez idő szerint hiány nélkül megvannak. Megállapítható, hogy az üzleti könyvek 1923 december 6-ától kezdve a megszűnt kir. hivatalnál lefoglalva tartattak. A cég 1924 április 2-án kapott ugyan vissza három ládát, de hogy ezekben a ládákban miket kapott vissza, meg nem állapítható. A bíróság döntő súlyt helyez arra, hogy a pénzügyigazgatósági hivatkozott jelentés azt állapítja meg, hogy az alapeljárás folyamán eljárt bizottságnak ez a felületes eljárása az oka annak, hogy részletes átvételi és átadási jegyzékek, valamint a lefoglalt könyvek jegyzőkönyvi felsorolása hiányában a kir. pénzügyigazgalóság sem tudta megállapítani, hogy a cégtől milyen és hány darab üzleti könyvet foglaltak le és szállítottak be és hogy később miket kapott vissza. A hatóság fenti eljárása és mulasztása mellett úgy kellett