Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. és gyermek közölt 1o%-os illeték fizetendő, a panaszos által kifogásolt illetéket 22,740 K-tól 1'5%-kal 341 K 10 fillére (arany) kellett leszállítani és pedig annál is inkább, mert az ingatlan vagyonátruházási illeték a külön kiszabott 5%-os adásvételi illetékben is bennfoglaltatik, s így nem lehet helye annak, hogy a kiskorú részéről az ingatlan vagyonátruházási illeték egyszeri szerzés után két különböző címen, vagyis adásvételi és ajándéjkozási ügylettel kapcsolatban is kiszabassék. 71. Újra/előételnek helye van, ha az alapítélet •azon épül fel, hogy a panaszos olyan könyveket nem vezet, melyekből az ő forgalma megállapítható, holott utóbb beigazolást nyert, hogy a cég összes könyvei lefoglaltattak és a cég könyvei alapján a büntetőbírósági szakértő a forgalmat meg tudta állapítani. (Közigazgatási bíróság 13,721/1927. P. sz.) Indokok: Vizsgálat tárgyává tette a bíróság az 1896. évi XXVI. tc. 139. §-ban megállapított lényeges kellék fennforgását, azt, hogy oly döntő új bizonyítékot hoz-e fel a panasz, amelyet panaszos a főeljárás folyamán önhibáján kívül nem használhatott. Az újrafelvételi panasz lényegileg arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet azon épül fel, hogy a cég kereskedelmi könyveket nem vezet, illetve ilyent be nem mutatott, hololt ilyen könyveket vezet és a büntető ügyben meghallgatott bírósági szakértő is megállapította ezt a körülményt és a könyvek alapján pozitív tartalmú szakértői véleményt adott az üzlet kérdéses időtartamra vonatkozó tényleges forgalmáról. Előadta, hogy az alapeljárás rendjén könyveit a hatóság mind elvitte és adózónak nem állott módjában a bíróság elé terjeszteni, mert azokat az adóügyi hivatal tartotta lefoglalva és fel sem tételezhette, hogy ezeket a lefoglalt könyveket a hatóság a bírósághoz fel nemi terjeszti és a határozat jóváhagyása azért következett be, mert a bíróság abból a feltevésből indult ki, hogy a könyveket adózó nem bocsájtolta rendelkezésre. A bíróság megállapítja, hogy a megtámadott ítéleti döntés kiindulási pontja tényleg az, hogy ((panaszos olyan üzleti könyveket, melyekből a forgalom tételes megállapítása eszközölhető íett volna, nem vezetett, illetve elő nem mutatott s az elrendelt és 1924 február 5-én foganatosított házkutatás sem járt e részben a kívánt eredménnyel)), megállapítja azt is, hogy a felterjesztett iratok összes súlya 3920 gr. volt és így a lefoglalt összes