Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

52 Kötigazgalási és Pénzügyijogi Döntvénytár. És kétségtelen az is, hogy a juttatónak által a dr. W. Bélá­nak az ingatlanok után a vételár megfizetéséig évenként fizetendő­összegnek «haszonbér»-ként való megjelölése jogilag nem helyes, mert a földtulajdonos (vagyis a jelen esetben minden egyes jutta­tott) által más harmadik személynek, akinek az ingatlanokra haszon­élvezeti joga sincsen, fizetett összeg jogilag nem eshetik a haszon­bér fogalma alá. Ez a fizetés, illetve az évente fizetendő összeg, tekintettel arra, hogy a vételár meg van állapítva, de annak meg­fizetése el van halasztva, a hátralékos vételár után járó kamat­nak tekintendő'. A kamat fizetésből folyó bevétel pedig az 1922: XXIII. le, értelmében nem tárgya az általános keresetiadónak. De nincsen oly külön törvényes rendelkezés sem, melynek alkalmazásával a kérdéses bevétel az általános keresetiadó tár­gyává lenne tehető. Mert az idézett 1922 : XXIII. tc. 1. §-ának 9. pontja keresetiadó alá eső jövedelemként csakis az 1920. évi XXXVI. tc. 61. §-a alapján alkotott járadék telkek után fizetett járadékot jelöli meg, az pedig a fentebbiekből is kitűnik, hogy a dr. W. Bélától megváltolt ingatlanok nem az idézett törvény­szakasz alapján alkotott járadéktelkek gyanánt juttattattak a kérel­mezőknek, hanem az 1920 : XXXVI. tc. 42. §-a értelmében a vételár megállapításáig haszonbér fizetése: vagyis a vételár meg­állapítása után annak kifizetéséig kamat fizetése mellett. Minélfogva tehát az általános keresetiadó megállapítását mellőző határozat ellen beadott panasznak hely adható nem volt. 70. Felmenő részéről lemenő részére ajándék céljából ingatlan vásárlása esetén, ha az ajándékozás ténye az okiratból is kitűnik: ajándékozási illeték címen l'5°/0 fizetendő. (Közigaizgatási bíróság 6615/1927. P. sz.) Indokok; Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a kiszabás alapjául szolgált adásvételi szerződés 6. pont­jából is kifejezetten kitűnik, hogy az ingatlanokat kiskorú fiának édesanyja vásárolja, s így az ajándéknak írásba foglalása nyil­vánvaló. Minthogy azonban az ajándékozásnak és az adásvételnek egyidejűleg történt írásba foglalásából e bíróság helytállónak találta azt a kifogást, hogy a kiskorú javára az anya részéről nem az ingatlanok, hanem az azok megvételéhez szükséges 22,740 korona (arany) vételár ajándékoztatott és minthogy ilyen értékű aján­déktól az 1924. évi 5002. számú rendelet 5. §-a alapján szülő

Next

/
Oldalképek
Tartalom