Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. delemadó szempontjából az 1907. évi III. le. alapján a kedvezmények engedélyezése alapján szerzett jogra hivatkozni és nem lehet azt állítani, hogy a jövedelemadó alapjának kimunkálása céljából az 1909. évi X. tc.-ben megállapított levonható tételek bármelyike is bármikor törvényes rendelkezés útján a levonható tételek felsorolásából kikapcsolható nem volna. Az 1925. évi 500/P. M. számú H. Ö. az 1909. évi X. tc. 12. §-ának 9. pontjában említett jövedelmet a nyers jövedelemből levonható tételek közül kihagyta, adózó felek tehát jogosan nem igényelhetik azt, hogy az állami kedvezményeket élvező üzemág jövedelme a vállalat tulajdonosainak jövedelemadó alapjából levonassék. Adózó felek vádiratában a királyi adóhivatal helyesbítő végzése ellen emelt kifogásokat a bíróság nem vehette figyelembe, mert a felszólamlási bizottság határozata ellen adózó felek jogorvoslattal nem éltek. Az 1925. évi általános keresetiadó kivetésénél a vállalat jövedelme másodfokon 220,000 aranykoronában állapíttatott meg. amelyből T. Vilmosra 65% vagyis 143,000 aranykorona és T. Frigyesre 35% vagyis 77,000 aranykorona esik. Az 1925. évi jövedelemadó tehát lesz: T. Vilmos terhére 143,000 aranykorona után 40,900 aranykorona és T. Frigyes terhére 77,000 aranykorona után 12,450 aranykorona. Az 1926. évre a királyi adóhivatal által kivetett jövedelemadót kellett végérvényesen megállapítani. 68. Utóbb bíróilag hatálytalanított szerződés be nem mutatása folytán kiszabott bírság nem törölhető. (Közigazgatási bíróság 13,127/1927. P. sz.) Indokok: A szóbanforgó adásvételi szerződés 1924 febr. 9-én jött létre és így az 1920: XXXIV. tc. 40. §-a értelmében a szerződő felek tartoztak azt a megkötésből számítolt 15 napon belül illetékkiszabás végett bejelenteni. Ez azonban nem történt meg és az adásvételi szerződés csak a bíróságnál történt leletezés folytán, hivatalos úton és pedig 1924 április 28-án jutott el az illetékkiszabási hivatalhoz. Minthogy ilyenképpen a szóbanforgó szerződés ugyan a bejelentési haláridőtől számítolt 30 napon túl, de mégis 90 napon belül került illetékkiszabás végett a pénzügyi hatósághoz és a szerződő felek szempontjából is a bejelentési késedelem nagyságát illetőleg csupán ez az időpont vehető irányadónak: az említett törvénycikk 57. §-ának 2. bekezdése értelmében a bírságot a