Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 49 A bíróság ezt a kifogást alaposnak találta. Az 4925. évi 500/P. M. számú p. ti. min. H. Ö. 5. §-a részletesen felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyek nem esnek jövedelemadó alá. Az állami kedvezményeket élvező vállalatból eredő jövedelem az 5. §-ban felsorolva nincsen és miután általános szabály az, hogy kedvezményt kiterjesztően magyarázni nem szabad, a szóbanforgó jövedelemre az 5. §-ban biztosított adómentesség nem terjed ki. De nem vonható le az adóköteles jövedelem meghatározásánál sem a nyers bevételből az állami kedvezményeket élvező vállalatból eredő jövedelem, mert ez a jövedelem a felhívott H. Ö. II. fejezetében felsorolt levonható lételek között felsorolva nincsen. És nem szolgálhat alapul a levonásra az 1925. évi 500/P. M. számú H. Ö. 19. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés sem, mert a jövedelemadó alapjául nem azt az összeget kell venni, amely után az 5% általános keresetiadó előiratott, hanem azt az összeget, amelyet az illető haszonhajtó foglalkozás jövedelme gyanánt az adóévre szóló áltatános kereseliadó kivetésénél megállapítottak. Ez a jövedelem a vállalat (adóköteles és adómentes üzemágak együttes) tiszta jövedelme volt, amelyből az 1925. évi 300/P. M. számú H. Ö. 6. §-a alapján az általános kereseliadó alól mentes az 1907. évi III. tc. alapján adómentes vállalati jövedelem, de a jövedelemadó alóli mentességet a fentiek szerint az 1925. évi 500/P. M.' számú H. Ö. nem állapít meg. Nem helytálló a panasszal megtámadott másodfokú határozatok azon indokolása sem az adózó felek állal vilatolt jövedelemadómentesség szerzett jogot képez, amely jogot későbbi törvény nem vehet el. Törvény szerzett jogot is megszüntethet. Jelen esetben azonban a jövedelemadó alóli mentességre nézve adózó feleknek szerzett joga nincsen. Az 1907. évi III. tc. a vállalatokat részesíti állami kedvezményekben és az 1. §-ának a) pontja szerint a vállalatok felmenthetők a gyári üzem után járó egyenes állami adók alól, vagyis az 1907. évben érvényben volt adótörvények szerint a III. oszlályú keresetiadó és a társulati kereseliadó alól. Később keletkező új adónemekre az állami kedvezmény nem terjedt ki és ezért kellelt a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. tc. 12. §-ának 9. pontjában kifejezetten intézkedni az iránt, hogy az 1907. évi III. tcikk által adómentesnek nyilvánított vállalati jövedelmek a nyers bevételből levonásba hozassanak. A szóbanforgó jövedelemnek jövedelemadó alóli mentessége tehát nem az 1907. évi III. tc. rendelkezésén alapult, hanem az 1909. évi X. tc. adta meg kifejezetten a levonás kedvezményét. Nem lehet tehát a jöveKözigazgalási és Pénziigyijogi Döntvénytár. XX. 4