Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

88 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. (Közigazgatási bíróság P. 20,166/1926. P. sz.) Indokok: Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a székesfővárosnak az ingatlan vagyonátruházási illetékről szóló szabályrendelete 5. és 8. §-aiban foglalt rendelkezések egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a fővárosnak a fizetési meghagyás kézbesítésétől számítolt két éven belül joga van pótilletéket szedni abban az esetben, ha az állami illeték alapja hatósági szakértői becslés vagy az ezt megelőzőleg megkísérelt egyesség alkalmából felajánlott és elfogadott érték figyelembevétele mellett magasabb összegben állapíttatott meg, mint amely értéktől az alapkiszabás történt, az pedig nem vitás, hogy az állami illeték alapja egyesség útján a szerződésben kitüntetett és a városi ingatlanátruházási illeték alapkiszabásánál is számításba vett 700 millió korona vételárral szemben 780 millió koronában állapíttatott meg. Minthogy azonban az 1924. évi 5001 P. M. sz. rendelet a pólilletékek mikénti kiszabására vonatkozó kifejezett rendelkezéseket nem tartalmaz, de a m. kir. pénzügyminiszternek e bírósághoz 38,618. a) 1927. sz. a. intézett átiratához csatolt rendeletében is kifejezésre jutott fejtegetések szerint az említett 1924. évi 5001. sz. rendeletnek, habár nem is betűszerinti, de valódi akarata az, hogy az 1924. évi június hó 30-áig az eddig érvényben állott szabályok szerint már előírt és befizetett összegek aranyalapon az eredeti befizetéstől eltérő összegben újból nem követelhetők, — a mint ez egyébként a bélyeghiányok mikénti megállapítására vonatkozó 7. §. és a hátralék mikénti átszámítására vonatkozó 21. §. intézkedéseiből is nyilvánvaló, tekintve, hogy a panaszos 700.000,000 korona erejéig fizetési kötelezettségének már 1924. évi március havában, tehát az 1924. évi július hó 1 -ét megelőző időben a fizetés időpontjában érvényes szabályok szerint teljes egészében eleget tett, az általa fizetendő pólilletéket a 80.000,000 koronányi alapkülönbözetnek a kiszabás szerinti 6500-as osztószám alkalmazásával aranyalapra történt átszámítása mellett 12,308 koronától kikerekítve 12,300 koronától 3 %-al = 369 koronában (arany) kellett megállapítani. És pedig annál is inkább, mert a kiszabás szerinti kiszámítása a pótilletéknek azt eredményezte, mintha a panaszos a 700.000,000 korona erejéig fizetési kötelezettségének nem teljes egészében, hanem csak felerészében tett volna eleget, ez pedig a tényekkel is ellenkező eredmény, mert nyilvánvaló, hogy amennyiben pótilleték kiszabására sor nem kerül, a panaszostól a 700.000,000 koronától újabb illetéket követelni semmiesetre sem lehetett volna.