Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

28 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. rendelet 5. §-ának első pontja már magában véve a cseretelepre szállítást, illetve cserélést, tehát azt a ténykedést, hogy a malom a cseretelepnek őrleményt szállít, — ami különbözik attól a másik üzleti tevékenységtől, hogy a cseretelep az így hozzáküldött őrleményt harmadik személyeknek eladja vagy azokkal elcseréli — már magában is minden föltétel nélkül az 1921 : XXXIX. le. 30. §-a alá eső és a rendes kereskedelmi forgalom körébe tartozó kereseti tevékenységnek minősíti. Ennélfogva tehát mint nem ügydöntő tényekre vonatkozó bizonyítás, mellőzendő volt a panaszban a cseretelepek fióktelepi minőségének, a fióktelepekre nézve a malomnak saját nevére szóló iparigazolványok meglételének, a fióktelepeken a panaszos megbízottjai működésének és annak igazolására vonatkozólag ajánlott bizonyítás, hogy az őrleményeknek a cseretelepek által eladása vagy elcserélése után a forgalmiadó lerovatott. Az utóbbi kérdés ugyanis már azért sem ügydöntő, mert az idézett rendelet 5. §-ának második bekezdéséből nyilván kitűnik, hogy a forgalmiadó külön rovandó le a cseretelepre szállított és külön a cseretelep által eladott vagy elcserélt őrlemény után. Annak a kérdésnek vizsgálata és elbíráíása pedig/ hogy valamely törvény vagy törvényerejű rendelet intézkedései mennyiben helyesek, igazságosak vagy méltányosak, vagy nem : nem tartozik ezen bíróság hatáskörébe. Minthogy pedig a cseretelepekre szállított őrlemények értéke és az adó összege nem is vitás, ennélfogva a kifejtetlek alapján a panasznak hely adható nem volt. 42. Vagyonúáltság fejében, a kincstárnak már tényleg átadott ingatlanok után illetékegyenérték nem fi*~ &t nclÖ ' " ' (Közigazgatási bíróság 23,449/1926. P. sz.) Indokok: Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a panaszban felhozott az a kifogás, hogy a káptalan egyes tagjai vagyonadót fizetnek, az illetékegyenérték teljes törlésére megfelelő törvényes rendelkezés hiányában alapul nem szolgálhat. Minthogy azonban a kir. pénzügyigazgatóság sem vonta kétségbe, hogy a panaszos évi 6302 K 33 fill. kat. tiszta jövedelemmel bíró ingatlannak vagyonváltság címén való természetbeni beszolgáltatására már az 1922. évben köteleztetett, sőt a beszolgáltatást is teljesítette azáltal, hogy a kincstárral szemben a korábban tulajdonában volt megfelelő ingatlannak haszonbérlőjévé vált, az a körülmény pedig, hogy az ingatlanok tulajdonjoga az államkincstár nevére még át nem Íratott, nem vonhatja maga után azt, hogy