Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. A másik csoportba pedig azok a jövedelmek tartoznak, a melyeket a községi orvos a községen kívül eső területeken történt betegedések folytán szerez. A közigazgatási bíróság ezt a panaszt alaposnak találta, mert ha a H. Ö. 16. §. 1. ponthoz fűzölt utasítás a községi (kör) jegyzőknél a magánmunkálatokért megállapított díjazásokat, a körorvosoknál a szabályrendelet szerint járó díjakat, pincéreknél a borravalót stb. a változó természetű járandóságok közölt felsorolja, akkor ugyanilyen természetű díjazásnak kell tekinteni a községi állátorvosnak a szabályrendeletek korlátain belül szedett díjait is. A községi állatorvosnak a község területén kívül szerzett látogatási díjakból eredő jövedelme azonban általános kereseti adó alá esik, mert a H. Ü. csak azokat a díjazásokat utalja az alkalmazottakat terhelő keresti adó alá, amelyek szabályrendelelileg vannak megállapítva, már pedig a panaszos maga is beismerte, hogy a községen kívüli látogatási díjai felszámításában nincs kötve szabályrendelethez. Minthogy a megtámadott határozat nem tartalmaz adatot arra, hogy a panaszosnak az a jövedelme, amelyet a községen kívül szerzett s amely a kifejtettek szerint általános kereseti adó alá esik — mennyit tesz ki s minthogy ezt a panaszos sem részletezte és könyveivel vagy más módon ezideig nem igazolta — a megtámadott határozatot ennek kiderítése végett feloldani kellelt. 2. Szállított árunak kicserélése nem esik forgalmi adó alá. _„ , L, .., , , (Közigazgatási birosag 23,280/1926. P. sz.) indokok: A kicserélt munkásbakkancsok 204 millió koronára tett forgalmi értéke után megállapított forgalmi adót fenntartani azért nem lehetett, mert a nem vitás tényállás szerint a panaszos részvénytársaság a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t.-nak szállított 3000 pár munkásbakkancsból 1000 darabot utóbb kicserélt nagyobb számozású és drágább bakkancsra, tehát saját áruját ugyancsak saját árujával cserélte ki, ez pedig nyilvánvalóan nem tekinthető a panaszos cég részéről eszközölt olyan új áruszállításnak, amelynek ellenértékét a panaszos áruban, azaz a megrendelő által visszaadóit 1000 darab bakkancsban kapta volna meg, hanem a jelen eselben az elsőízben szállított 1000 darab bakkancsra vonatkozó áruszállítási szerződés storniroztatolt és helyette 1000 darab más minőségű bakkancsra nézve jött létre áruszállítás; ennélfogva az 1921. évi XXXIX. tc. 49, §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel a panaszos cég ezzel az új ügyletlel kapcsolatos adófizetési kötelezettségének teljesen eleget tett akkor, amidőn az első szállítás után lerótt, de a stornirozás folv-