Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. K7 szemben is üzleti fogás alkalmazását megengedhetőnek tartja, előadása és magatartása megbízhatatlan, továbbá arra tekintettel, hogv romló valuta mellett, kamatmentes és nem valorizált kihitelezés a részvénytársaság igazgatói, tehát a részvényesek többségének megbízásából épp a részvénytársaság nevében intézők részére, korrekt üzletvitelt tételezve fel,"el nem hihető és arra tekintettel, hogy a szerződést és intern mérleget nem mutatták be, — panaszbe^ előadásukkal szemben azt bizonyították, hogy ez a nyereség a fedezet — azt állapítja meg, hogy az adózó elszámolásszerűleg az ellenértéket megkapta, de ezt épp a forgalmiadó lerovásának mellőzhetése végett, könyveiben keresztül nem vezette és könyveiben fel sem tüntetve az érdekeltek részére eső összegeket, az építési összeget, mint kihitelezett összeget szerepeltette. Panaszos, bár a bíróság alkalmat adott, azt, hogy elszámolásszerűleg csak egy része térült meg, nem bizonyította és így terhére az egész összeget kellett számításba venni. II. A második tételnél, az . . . részvénytársaság emeletráépítésénél panaszos a becsatolt ajánlattal és eredetinek állított megállapodással akarja igazolni, hogy a forgalmiadó alól kihagyott bevétele, a megbízásból, építtető részére vásárolt anyagok vételárára fordíttatott, amelynél adózó nem az áruszállítója, hanem vételi megbízottja volt. A bíróság a súlyt nem arra helyezi, hogy az anyagszámlák nagyobb összegű része adózó cég nevére szól, döntő súlyt annak sem tulajdonít, hogy a becsatolt 1923 augusztus 16-iki, S. Gyula műegyetemi tanár, építész állal kiállított levél akként szól, hogv: ^megrendelem önöknél)) a levélben jelzett anyagot, hanem a panasziralbeli védekezéssel szemben abból indul ki, hogv a szerződő felek közti megállapodás lényegénél nem az írott "szerződés szavai, hanem az irányadó, hogy valóságban és tényleg milyen megállapodást létesítettek és vita esetén a szerződés lényegének legjobb magyarázója az, hogy tényleg a valóságban a szerződő felek mit valósítottak meg. Az nem vitás, hogy a valóságban az anyagot adózó cég szállította, aki üzletfelének ezen tételek után a forgalmiadót fel is számította a kereseti kimutatásban, tehát magát adózó maga is áruszállítónak tartotta és a másik szerződő fél megbízottja ezeket a kereseti kimutatásokat el is fogadta és az építtető annak idején honorálta. Panaszos azon védekezése, hogy jogilag meg nem engedetten, csak üzleti fogásból járt el, hogy mentő] nagyobb előleget kaphasson, adózó megbízhatlanságára mutat, de a fenti ténymegállapításon éppúgy nem változtat, mint az sem, hogy építtető az ellenőrzés után sziutén kifogásolta.