Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

44 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár, 10,864 pengő 52 fillér és a háztartási költségek és befizetett egyenesadók levonása után is 6000 pengőn felüli veszteség mutatkozik. A bíróság megállapítja, hogy az adófelszólamlási bizottság határozatának indokolása szerint is: Adózó könyvvezetése helyes, ellene kifogás nem emelhető s a kimutatott veszteség megszüntethető nem volt. Az adófelszólamlási bizottság ennek dacára adóalapot azért állapított meg, mert felfogása szerint, az egyenlő teherviselés szempontjából, a kimutatott veszteség dacára sem maradhatott adózó adózatlanul és az adóalapot becslés szerint 4400 P-ben állapította meg. A bíróság még megemlíti, hogy adózónál 1927 április 4-én szabályszerű könyvvizsgálatot tartottak és az erről felvett jegyzőkönyv szerint a szabályszerűen vezetett könyvek 1926. évre tényleges veszteséget mutatnak fel. A bírósága 300/1927. K. H. 0. 12. §-ának negyedik bekezdésében foglalt jogszabály alapján a panasznak helyet adott és adóalap hiányában a kivetett adókat törölte. Ha az adózó szabályszerű könyveket vezet és a könyvvezetésre fennálló szabályok pontos betartása mellett a könyvek veszteséget tüntetnek fel, azon a címen, hogy mások is hasonló körülmények között súlyos adókkal megrovattak, az egyenlő teherviselésre hivatkozással, mesterkélten adóalapot megállapítani nem lehet, hanem a fennálló és az igazságos adóztatás reális alapját biztosító szabály értelmében más adózók is a törvény értelmében őket nem terhelő adó alól mentesítendők. 63. Az értékcsökkenési leírás vagy tartalékolás mérve a pénzügyi hatóságok részéről emelt kifogás esetén, a fél kérelmére szakértő meghallgatásával állapítandó meg. (Közigazgatási bíróság 10,291/1926. P. sz.) Indokok : Panaszos azt kifogásolja, hogy a felszerelések értékéből 10 %-on felül eszközölt leírást a mérlegszerű veszteségből levonták. A vállalat fellebbezését a kir. adófelügyelő azért utasította el, mert a felszerelés értékéből a «tényleges tízévi élettartamnak megfelelő 10 % leírás jogosult)). Ez az indokolás helytálló akkor, ha a kivetés során a kérdéses tárgyak használati idejének tartama megfelelő módon megállapíttatik. Panaszos azt sérelmezi elsősorban, hogy a kir. adófelügyelő a fellebbezésben előterjesztett kérelem dacára az 1925. évi 400. P. M. sz. H. Ö. 14. §. 1. bekezdésének 3. pontjához fűzött utasítás 7. bekezdésében szabályozott eljárást nem folytatta le és a leírás meg-