Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. való feltüntetése csupán formális jellegű, mert az is tulajdonképpen vételárat jelent, s ennek folytán forgalmiadó az egész eladási ár után jár. (Közigazgatási bíróság 9154 1925. P. sz.) indokok : Az 1921 : XXXÍX. tc, 31. §-ának 5. pontja, valamint a 130,000 1921. sz. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 36. és 37. §-ai szerint a bizományi ügyleteknél általában mindig külön adóköteles szállításnak kell tekinteni úgy a megbízó és a bizományos, valamint a megbízott és a harmadik személy között kötött ügylelet. Kivételt e tekintetben a törvényes rendelkezések csak az olyan adózóra nézve tesznek, aki bizonyítottan bizományi üzletekkel foglalkozik, azaz ily ügyletek kötését és lebonyolítását foglalkozásszerűen űzi, aki már a bizományi üzlete, mint munkateljesítésből álló külön kereseti tevékenysége után az általános forgalmi adót csupán a közvetítésért kapott jutalék alapján tartozik leróni. E rendelkezésekből kitűnik, hogy az adózó fél a jutalék után való kedvezményes adózásra, mint kivételes elbánásra, csak akkor tarthat igényt, ha egyrészt az ügyleteknek úgy formailag, mint tartalmilag, illetve a lebonyolítást illetőleg is bizományi voltát minden kétséget kizáró módon igazolja és másrészt, ha a fél bizományosi tevékenysége, mint az áruszállítástól teljesen különálló és kizárólag közvetítési munkateljesítésből álló foglalkozásként, azaz mint a fél esetleges többi kereseti tevékenységétől elkülönített bizományi üzlet gyanánt jelentkezik, tehát ha a bizományi ügyletek üzletileg teljesen elkülönítve kezeltetnek, könyveltetnek és bonyolíltatnak le. Az innen elrendelt bizonyítás során kihallgattattak a L. J. és I. zalaegerszegi, valamint a Nemzetközi Bőripari és Kereskedelmi részvénytársaság budapesti cégek, amelyekkel a panaszos a saját állítása szerint kizárólag bizományi viszonyban állott. Az előbb említett cégeknek az 1925 március 26-án, illetve az 1925 február 14-én felvett jegyzőkönyvben foglalt vallomásai szerint a nevezett cégek a panaszosnak limitált áron adtak megbízást vásárlásokra, azonban, ha a panaszos a limitált árnál alacsonyabb árat ért el, ezt nem hozta a nevezett cégek tudomására, hanem a cégekkel mindig csak a limitált ár alapján számolt el, a számlázolt összeg egy részét jutalékként tüntetve fel. Ezt a tényállást lényegében a panaszos maga is beismerte a 17,246 1924. sz. alatt a zalaegerszegi pénzügyigazgatósághoz 1924 március 20-án benyújtott panasziratában. Már abból, hogy a panaszos cég a megbízó cégeknek nem