Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijog Döntvénytár. 57 lehetővé teszik a kereskedelmi könyvvezetésnél azt, hogy az áruszámlát ne az üzlelév végén mutatkozó forgalmi értékben vegyék fel, hanem az előző évi készletnek megfelelő mennyiséget az előző évi mérlegszerű értékben, az új beszerzéseket pedig a beszerzési áron, sőt az évvégi forgalmi értéknél 20%-kal alacsonyabb értékben. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés egyrészt a tényleges üzleti eredmény helyes megállapításához, másfelől azonban ahhoz is vezet, hogy a közkereseti társaság lényleges vagyona, illetve a társasági tagok vagyonrészesedése ezekből a mérlegekből helyesen meg nem állapítható, és hogy ezek a mérlegek a vagyont illetőleg a vagyonrészesedés megállapítására csak akkor alkalmasak, ha hiteles igazolást nyer az, hogy az árukészlet és a többi vagyontárgyak értékelése nem a társulati adótörvény rendelkezéseinek megfelelően, hanem az üzlelév végén fennálló valóságos forgalmi értékkel történt. Ezt pedig a panaszos nem is állítja annál kevésbbé bizonyítja. A panaszos által a társas üzletről becsatolt nyereség-veszteségszámla nyereségi egyenlege még a háztartási költségek számításba vétele mellett is hozzávetőlegesen 4000 aranykoronára rúg, melyből a panaszost a nem vitás tényállás szerint 40%, vagyis 1600 aranykorona illeti meg. Ennek figyelembevétele mellett az üzemi tőkének 40,000 aranykoronában való felvétele konkrét támpontok nélkül túlzottnak mutatkozik. Ezekre az indokokra tekintettel a rendelkező rész szerint kellett határozni. 58. Bizonyítottan bizományi üzletekkel foglalkozót jogosan illet meg a jutalék szerinti forgalmi adózás kedvezménye akkor is, ha az elért felár őt illeti meg. (Közigazgatási bíróság 255/1925. P. sz.) Indokok: Adózó félre a panasszal támadott adó azon az alapon lett kivetve, mert a G.-féle ásványolajtermék behozatali részvénytársaság szolnoki cég megbízásából forgalomba hozóit petróleum eladásából elért bevétele után az általános forgalmi adót le nem rótta, hanem az adót, mint bizományos, csak a megbízó által limitált és a tényleges eladási ár közötti különbözet, mint bizományi jutalék után rótta le, hololt a részvénytársasággal kötött feláras ügylet a KT. 368. §-a szerint bizományi ügyletnek nem tekinthető. A kivetés ellen irányuló panaszt jogosnak kellett elismerni, mert a csatolt levél tanúsága, de a különben is nem vitás tényállás szerint panaszos fél a részvénytársaság által forgalomba hozott petróleumot saját nevében ugyan, de a részvénytársaság megbízásából ennek számlájára adta el és a létrejött