Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

50 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. hogy az első ügylet alkalmával megállapított vételár nem felel meg az ingatlan akkori forgalmi értékének, a második adás-vételi ügyletben megállapított vételár csak látszólag nagyobb az első ügyletben megállapított vételárnál. Az első ügylet alkalmával ugyanis egy aranykorona 7000 papirkoronának, a 320.000,000 K vételár tehát 45,714 aranykoronának és 28 aranyfillérnek felelt meg. A második ügylet alkalmával egy aranykoronának már 11,000 papírkorona, a° 457.800,000 papírkorona vételár tehát 26,971 aranykoronának és 18 fillérnek felelt meg, azaz a második ügyleiben kikötött vételár aranykorona alapon nem csaknem volt nagyobb, hanem lényegesen kisebb az első ügyleten meghatározott vételárnál, s a papirkoronában való eltérés a papirkoronának időközben való vásárló erejében történt nagymérvű értékcsökkenésében leli magyarázatát. 51. A fényűzési forgalmi adó címén beszedett összeg a fényűzési forgalmi adóalaphoz nem számítandó. _„ , (Közigazgatási birosag 12,237/1924. P. sz.) indokok: Panaszostól a törölni rendelt 4240 K fényűzési forgalmi adót azért követelik, mert a vevőknek felszámított s azok által ki is fizetett 13%-os fényűzési forgalmi adó az adóalaphoz nem számíttatott hozzá. Ez a követelés alaptalan. Az 1920 : XVI. le. 9. §-a, illetve a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 90,000/1920. sz. utasítás 64. §-a értelmében a fényűzési forgalmi adóalapja a kialkudott ellenérték (vételár). Ennek megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására a fényűzési tárgy megszerzője magát kötelezte. A hivatkozott utasítás 100. §-a szerint a 97. §. értelmében kiállítandó eladási bárcának tartalmaznia kell az áru megnevezését, mennyiségét, vételárát és a beszedett adó összegét stb. a 104. §. szerint az eladási bárcával mindenben egyező törzslap tartalma vezetendő át az adóvallomási ívbe, a beszedett adó összegezendő s a meghatározott időben beszolgáltatandó. E szerint tehát sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás rendelkezéseiből nem lehet arra következtetni, hogy a fényűzési forgalmi adó címen beszedett összeg az adóalaphoz volna számítandó s az adó után is adót kellene fizetni. Igaz ugyan, hogy a már hivatkozott 64. §. 5. pontja szerint ellenértéknek kell tekinteni azokat az állami vagy helyhatósági adókat, illetékeket, vámokat vagy bármely más címen szedett közszolgáltatásokat, melyeket a vevő az eladónak megtérít, ez alatt azonban nem a fényűzési forgalmi adót, hanem azokat a köz-