Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

24 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. szerint az állam a törvényhatóságok, a városok (községek) vállalatai társulati adót tartoznak fizetni és pedig — amint a törvényjavaslat idevonatkozó indokolásából kitűnik — azok a vállalatai, melyek más hasonló vállalatoknak versenyvállalatai. A székesfőváros községi élelmiszerüzeme kétségen kívül ilyen üzletszerűen folytatott vállalat, melynek üzemben tartása a szorosan vett közigazgatási feladatok körébe nem tartozik s mert a hivatkozott törvénycikk 3. §-ának 4. pontjában tüzetesen felsorolt, állandóan adómentes városi és községi vállalatok közölt felsorolva nincs, az adómentességet jogosan nem igényelheti. II. Az adó összegszerű megállapításához. A vállalat az árú és anyagkészlet leltári értékéből nemek szerint 10—50% -ig terjedő leírásokat eszközölt s a vagyonmérlegben az ekképp kisebbített értéket állította be. A kir. adófelügyelő ebből csak a 20%-ot meg nem haladó leírásokat fogadta el adómenteseknek, a többit ellenben 66.608,077*40 korona értékben a mérleg szerinti nyereséghez hozzáadta és pedig a határozat indokolása szerint az 1922 : XXIV. tc. 14. §-ának 18. pontja alapján, annak megvizsgálása és megállapítása nélkül, hogy a vállalat a hivatkozott §-ban felállított értékelési szabályoktól mennyiben tért el? E §. rendelkezéseiből folyólag ugyanis a vállalatnak jogában állott árú- és anyagkészletéből a megelőző üzleti év végén megvolt mennyiségnek megfelelő részt az ott kitüntetett értékben vagy (ha ez kisebb) a forgalmi értékben, az előző évi menyiséget meghaladó készletet pedig a beszerzési, illetve előállítási árban vagy pedig a piaci árnak (ha ez kisebb) legalább 80%-ával felvenni. A panaszosnak az az eljárása tehát, hogy az 1922. üzleti év végén felvett leltárban az árú és anyagkészlet értékéből 20%-ot is meghaladó leírásokat eszközölt, még nem jelenti azt, hogy alacsonyabban értékelt, mint amennyit a törvény adómentesen megenged, annál kevésbbé, mert az adózó fél állítása szerint a megelőző üzleti év végén meg volt mennyiségnek megfelelő árúkészlet értékelésénél a törvényadta kedvezményt nem vette igénybe. Mindezeket a szükséges adatok beszerzése mellett a vállalattal folytatott tárgyalás, esetleg könyvvizsgálat útján kellett volna megállapítani, ami azonban meg nem történt. Ily körülmények között az adó összegszerű megállapítása ellen irányuló panaszt végérvényesen elbírálni nem lehet, ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. 25. Ha a felperes keresetével elutasíttatott és az alperes perköltségeiben is marasztaltatott és a pana-