Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

10 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. vagyon értékének emelkedése is veszteség a vállalatra nézve, de ez a veszteség adózás szempontjából csak akkor vehető figyelembe, ha realizálva lesz, mert nem szükségképpeni, mint az elhasználásnak kitett aktív vagyontárgyak értékének csökkenése, hanem csak előre látható bizonyos körülmények között, de az, hogy ez a veszteség be is következzék, nem okvellenül szükséges és ezért az adózás szempontjából való figyelembevétele is allól van függővé léve, hogy realizálva legyen. 7. Az állarnuasútnak nem vasútforgalmi természetű bevételei után. forgalmi adót kell fizetni. (Közigazgatási bíróság 7126/1925. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyei nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban felhozott és ehelyütt is helyeseknek elismert indokokon felül még azért sem, mert az 1921 : XXXIX. le. 37. §-a a törvény indokolásából kitünőleg is, nem állapít meg sehol sem általános jellegű személyes mentességet a forgalmi adó alól, hanem kizárólag csak tárgyit, azon bizonyos meghatározott bevételekel mentesít a forgalmi adó alól, amelynek vagy köztartozási bevételeknek, avagy olyanoknak tekinthetők, amelyek a forgalmi adó valamelyik más válfaja állal már érintve vannak. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvényhozónak nem lehetett az a semmivel sem megokolható kivételes szándéka, hogy az államvasutaknak lehál egy üzemi vállalatnak mindennemű bevételét mentesítse, tekintet nélkül azok természetére. A 130,000/1921. sz. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 22. §-ában az állami posta, táviró és távbeszélő mentességére vonatkozólag felállított és analógia alapján in is alkalmazandó elvekből folyólag a magyar államvasutak forgalmi adómentessége csakis a vasút saját forgalmának lebonyolításából eredő bevételekre : a szállítási díjakra és *az ezzel szorosan kapcsolatos bevételekre vonatkoztatható, de a vasútnak a saját szállítási üzemén kívül eső, a magánvállalkozás körébe tarlozó, tehát más célú kereseti tevékenységéből származó bevételei forgalmi adó alá vonandók már arra való tekintettel is, mert a forgalmi adó tulajdonképpen áthárítható fogyasztási adó jellegével bír és így a törvénynek ellentétes magyarázata azt vonná maga után, hogy az államvasútak nem forgalmi természetű vállalati tevékenységét igénybevevőkre a forgalmi adó nem háríltatván át, kedvezőbb elbánásban részesülnének, mint azok, akik a szóbanforgó vállalati munkálatokat valamelyik magánvállalattal végezleiik el és így a forgalmi adó reájuk átháríltatik.