Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 9 tozásail az 1923. évi mérlegbon az 1924 április havában érvényes árfolyamokon értékelte, vagyis a mérleg lezárásakor (december 34-én) érvényben volt árfolyamoknál magasabb összeggel, mert ezek a tartozások még 1924 április havában is fennállottak. Ily módon a mérlegben burkoltan tartalékolás történt, amely tartalékolás az 1922: XXIV. tc, 14. §. 16. pontja alapján adókötelesnek minősíttetett. Panaszos azt vitaija, hogy a külföldi valuták értékében mutatkozó eltolódás és a kereskedelmi törvén) nek az üzleti számadásokat uraló intézkedései kényszerítenek arra, hogy a külföldi tartozásait az 1923 december 31 -iki hivatalos árfolyamoknál magasabban, vagyis az 1924 április havában történt értékeléskor érvényben volt valóságos magyar korona értékükben vegye számításba és adózás szempontjából csak az lehet a döntő, hogy ez ily módon értékelt tartozások a mérleg lezárásakor kifizetve nem voltak. Az a körülmény, hogy a vállalat aktív és passzív vagyonát a mérleg készítésekor minő alapelvek szerint értékeli, adózás szempontjából nem a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint bírálandó el, hanem az 1922: XXIV. tc. alapján. Az értékelés elbírálásánál mindenesetre irányadó, sőt döntő jelentőségű az a körülmény, hogy a külföldi tartozás az üzletév végén még fennállott-e, mert ha a tartozás ki volt fizetve, akkor a külföldi valuták értékében mutatkozó árfolyamkülönbözet a kifizetés alkalmával realizálva lelt és a mérlegszerű üzleteredményben mint valóságos nyereség vagy veszteség kifejezésre jutott. Ha ellenben a tartozás az év végén kifizetve még nincsen és a vállalat azt mérlegében a valóságosnál magasabb összeggel mutatja ki, akkor csökkenti a mérlegszerű üzleti eredményt egy olyan könyvszerű veszteséggel, amely majd csak a tartozás kifizetésekor lesz realizálva. Egy burkolt tartalékot létesít a kereskedő gondosságával az árfolyamok hullámzása folytán bekövetkező veszteség fedezésére, amely tartalékolás a K. T. rendelkezéseivel nem ellenkezik, de az adótörvény szerint adóalapot képez* Panaszosnak az a megjegyzése, hogy ez a tartalék az értékcsökkenési tartalék fogalma alá esik, helytálló lehet ugyan, de nem helytálló azaz állásfoglalása, hogy ez a tartalék nem adóköteles, mert az 1922: XXIV. tcikk 15. §. első bekezdésének 3. pontja csak az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti berendezések és felszerelések értékének pótlására engedélyez adómentesen tartalékolásokat, de nem annak a veszteségnek a pótlására, amely a külföldi tartozásoknál a magyar korona értékének csökkenése folytán mutatkozik. Az aktív vagyon értékének csökkenése a vállalatra nézve veszteséget jelent és ennek a veszteségnek a fedezésére szolgál az adómentes értékcsökkenési tartalék. A passzív