Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzugyijogi Dönlvénylár. kéri, hogy jövedelem- és vagyonadója a pénzügyminiszter által 154,062/4924. sz. alatt kiadott táblázat alapján, de annak helyes alkalmazása mellett állapíttassék meg. A bíróságnak is foglalkoznia kell tehát ezekkel az indokokkal és megállapítja azt, hogy azok nem helytállók. A tényállás az, hogy a panaszos magyarországi birtokainak jövedelméről számadásokat vezet. A gazdasági könyveket nem az adózás céljainak megfelelően vezeti, hanem úgy ahogy azt magánérdeke megkívánja és ebben találja egyik indokát annak, hogy könyvei az adózásra nem alkalmasak. Olyan törvényes rendelkezés azonban, amely az adózó felet arra kötelezné, hogy könyveit a jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően vezesse; nicsen, mert a számadás elsősorban a gazdaság céljait szolgálja és ezen céloknak megfelelő módon vezetendő. Az adómérleget nem az adózó fél könyveiben kell elkészíteni, hanem azt a gazdasági számtartás adatai alapján a pénzügyi hatóság tartozik elkészíteni. A könyvelés célja és ennek megfelelő módja nem lehet akadálya annak, hogy az adóztatásnál a számadások adatai mellőztessenek. A könyvek alapján való adóztatásnak további akadályát panaszos abban találja, hogy a központi könyvelés Wienben van. Ez a körülmény sem lehet akadálya annak, hogy panaszos a valóságos jövedelem alapján adóztassék meg, mert hiszen a központi könyvelés az adatokat a magyarországi intézőségektől kapja, amelyek ezeket szükség esetén a pénzügyi hatóságnak is rendelkezésére bocsáthatják és a panaszos bevallásához csatolt kimutatások is bizonyítékai annak, hogy aminő rendszeres összeállításban adózó fél azokat bevallásához elkészítette, éppen olyan rendszeres és részletes kimutatásokat készíttethet azokról az adatokról is, amelyeket a bevallás kiegészítése céljából a pénzügyi hatóság netán még szükségesnek talál. Végül panaszos arra utal, hogy könyvei az 1922/23. gazdasági év jövedelmét 65.000,000 K-ban mutatták ki és adóbevallásában ezzel szemben 345.557,000 K tiszta jövedelmet mutatott ki. A lényeges eltérés miatt — melynek oka az, hogy a beruházásokat kiadásként könyveli — sem alkalmasak tehát könyvei az adóztatásra. Az a körülmény azonban, hogy az adózó fél kiadásként könyvel olyan tételeket, amelyek az adómérleg szempontjából a nyers bevételből levonható kiadásoknak nem minősíthetők, semmiképpen sem lehet akadálya annak, hogy az adóztatás a könyvek alapján történjék. Az adóköteles jövedelem nem a zárszámadás szerint mutatkozó egyenleg, hanem a tiszta jövedelem, amely ebből az egyenlegből, az 1909 : XI. tc. 42—44. §-aiban, az 1920 : XXIII. tc. 8. §-ában és az 1924. évi 7500. P. M. sz. rendelet 5. §-ában